2009.06.29. 09:48 - adopt

Nem tudok jobb ötletet, itt vezetem, mikor menstruálok, mert bárhova is írom fel, soha nem találom. Szóval a mostani ciklus tegnap este kezdődött, szerintem egy-két nappal korábban, mint kellett volna, de nem baj.

Két hét múlva ilyenkor már a tengerparton lógatom a lábamat. Éljen! Ez a hét még húzós lesz, sok ügyelettel, R. végig ügyeletes, de ez a záloga annak, hogy jövő héten kényelmesebben alakuljon az élezünk.

Süti még mindig tülköl, de már csak néha-néha. Szerintem egy-két napon belül lemegy róla a kórság végre.

Megint megdöbbentő dolgot olvastam az egyik fórumon. Egy család két hete kapta meg a határozatát egy négy-hatéves, egészséges gyerekre. A minap szóltak a hivatalba, hogy júliusban elmennek egy hétre nyaralni Olaszországba, hogy ne akkor telefonáljanak már nekik. Erre közölte a hivatalok, hogy országos listán van egy négyéves kisfiú, de augusztusban mindenki szabadságon van, majd csak szeptemberben kezdjék az ismerkedést. Érthetetlen az ügy, hiszen egy gyerek életében néhány hónap is sokat számít. Másrészt milyen furcsa, hogy valaki két hét után kap felajánlást! Kicsit irigylem azért, bár pont azt olvastam valahol és nagyon igaznak érzem, hogy a várakozás kell, hogy megszokja az ember a gondolatot, hogy örökbefogadott gyermeke lesz. Érdekes, ez mondjuk nálunk nem volt igazán probléma, talán azért sem, mert nekünk nem ez az utolsó lehetőségünk, nem azért döntöttünk így, mert muszáj volt.

Egyébként a várakozás most kicsit könnyebben megy. Talán azért is, mert nyár van, süt a nap, megyünk nyaralni, és sokat mászkálunk. Ezt ki kell használni, hiszen egy gyerek mellett nem igen tehetjük meg azt, amit pl. szombaton, hogy egy barátunkkal átugrottunk a szomszéd faluba egy koncertre, aztán hazajöttünk, letettük az autót és elmentünk biliárdozni. Végül kettőkor kerültünk ágyba. Sokat hezitáltunk, hogy menjünk, ne menjünk, de végül jó, hogy elindultunk, mert jól éreztük magunkat. Biliárdban továbbra is béna vagyok. Egyszer az asztal szélén egyensúlyozott a golyó, aztán visszament a ,,pályára". Kamaszként nem voltam ilyen szerencsés, vagy háromszor kiment a golyó az asztalról és leesett az alattunk lévő emeleten a bowling pályára. A biztonsági őr azt hitte, szórakozok vele, amikor sokadszor mentem, hogy hozza már ki. Azóta a barátnőm, akivel mindezt műveltük, babát vár. Már 9 hetes a pocaklakó. Hogy milyen gyorsan telik az idő!

A bejegyzés trackback címe:

https://adopt.blog.hu/api/trackback/id/tr221215019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása