Éppen a Cobra 11 megy, onnan jutott eszembe, amit a barátnőm mesélt az unokaöccséről. A 4-5 éves Levi rajong a sorozatért és egyáltalán az autókért, az autós játékokért, stb. Amikor a kisfiú egy hónapot a nagyszülőknél töltött, figyelte a barátnőm öccsét, miközben a számítógépen autós üldözős játékot játszott. Aztán a barátnőm öccse összetörte a kocsiját az életben, mire Levi lelkesen kérdezte látva a törött kocsit, hogy a baleset után elhajtott és lelőtt mindenkit? Szegény srác alig tudta elmagyarázni, hogy nem, ez nem játék, ilyenkor rendőrt kell hívni, mert ez a valóság. Tanulság: ezek a gyerekek még egyáltalán nem tudják elválasztani az életet a valóságtól.
Most mondanám, hogy az én gyerekem egyáltalán nem fog tévét nézni, de nem hinném, hogy ez tartható. Egy másik barátnőméknél mondjuk nincs tévéadás (nem is akarnak), de a gyerekek ott is néznek DVD-t. Talán az a legjobb, ha az ember amennyire tudja, szűri, hogy mit nézzen a gyerek a tévében. És szeretném, ha sokat vetítenénk nekik diát. Ez olyan kellemes emlék a gyerekkoromból.