Összefoglaló
Örökbefogadás – egyre többet találkozunk a szóval. Vajon tudják-e azok, akik nem kerülnek kapcsolatba vele, hogy mit is takar a szó valójában és vajon tudják-e azok -örökbefogadó szülők, szakemberek- akik kapcsolatba kerülnek vele?
Mit is jelent a szavak szintjén? Örök(ké): életre szólóan. Be: magamba, az életembe. Fogadás: nyitva áll a szívem. Valakit örökre befogadunk az életünkbe. Örökké szeretni foglak –mondom kislányomnak naponta többször, azóta hogy először megpillantottam egy kórház újszülött osztályának pici szobájában. Elültetem a szívében, fejében a szavakat, hogy megérthesse majd, hogy el tudja fogadni a tényt: örökbe fogadtuk.
Amit Ő természetesnek él meg, azt a társadalom nem mindig. Miből fakad ez? Abból, hogy a laikus nem ismeri, mit jelent ma Magyarországon az örökbefogadás? Esetleg abból, hogy a szakemberek között sincs egységes álláspont az örökbefogadás megítélését, netán a jogszabályok alkalmazását illetően?
Szakdolgozatomban erre kerestem a választ. Igyekeztem megvizsgálni, hogy az örökbefogadott gyermek, a vérszerinti szülő és az örökbefogadott szülő kik is valójában? Kik azok, akik segítik őket ezen a sokszor könnyekkel kikövezett úton? A jog milyen feltételeket szab: ki lehet örökbefogadó és ki lehet örökbefogadott? Hogyan folyik az eljárás? Egyáltalán milyen fajtái lehetnek az örökbefogadásnak? Mely más jogterületekkel áll kapcsolatban? Létezik-e az utánkövetés intézménye? Miért és hogyan kerülhet sor az örökbefogadás felbontására? Milyen változtatásokat tervez a Ptk koncepció e témában? A lehetőségekhez képest igyekeztem átfogó képet adni az örökbefogadásról, annak kialakulásáról, jogi szabályozásáról, s a megalkotott törvények betartatásáról.
Számos problémát, hiányosságot tártam fel, azonban ennek ellenére megállapítható, hogy az örökbefogadás jogi szabályozása jó irányba halad. A Hágai Egyezménynek köszönhetően a nemzetközi örökbefogadás terén is jelentős változások történtek. Mindezeken túl úgy hiszem hatalmas munka áll azok előtt, akik az örökbefogadás hazai és nemzetközi gyakorlatát szeretnék gördülékennyé, egységessé tenni. Az idő múlásával ugyanis újabb és újabb kihívások tárulnak a szakemberek elé. Azonban törekvésük nem lehet más, mint hogy minél hamarabb -természetesen jogszabályi keretek között- családot találni minden gyermek számára.
Tartalomjegyzék
"- Tessék nekem megmondani, mi vagyok én?
Örökbefogadott vagy örök befogadott?
- Melyik szeretnél lenni? -kérdezem.
- Az örökbefogadott. Mert az örök befogadott csak aludni megy oda, cselleng egész nap." (Virág Teréz)1
1. Személyes motiváció
2004. júniusában jelentkeztünk férjemmel az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál azzal a szándékkal, hogy gyermeket kívánunk örökbe fogadni. Az ügyintéző többek között ismertette velünk, hogy kérelmünkkel egy hosszú eljárás veszi kezdetét. Mivel elhatározásunk szilárd volt és átgondolt, alávetettük magunkat mindazon eljárásnak, melyet törvény ír elő. 2004. októberében jogerősen örökbefogadásra alkalmas szülőknek nyilvánított bennünket a Gyámhivatal. 2005. június 2-án született meg kislányunk, aki a Bölcső Alapítvány segítségével június 20-án hazajöhetett velünk. Saját tapasztalataimmal „felvértezve” fogtam tehát hozzá e téma feldolgozásának.
2. Statisztika
Ma Magyarországon 2 380 000 gyermek él. Ebből 23 000 gyermekvédelmi gondoskodásban. Tehát minden századik. 23 000 állami gondoskodás alatt álló gyermekből 8700 él nevelőszülőnél. A nevelőszülőnél élő gyermekek 5 %-át fogadja örökbe nevelőszülője. A nevelőszülőnél élő gyermekek 1 %-a kerül máshoz örökbefogadásra. Évente összesen 750-1 000 engedélyezett örökbefogadást bonyolítanak le hazánkban. Ezek 50 %-a nyílt, 50 %-a titkos örökbefogadás. Évente körülbelül 80 gyermeknek Magyarországon nem, csak külföldön találnak örökbefogadókat. Átlagosan 6 évet kell várni a szándék kinyilvánításától az örökbefogadásig (a nem állami szervezetek esetében ez lehet jóval rövidebb idő is). Az örökbefogadásra jelentkezők 97 %-a bizonyul alkalmasnak az örökbefogadásra. Évente 15-20 alkalommal kerül sor örökbefogadás felbontására. Évente átlagosan 120 gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermek válik nagykorúvá, és kezdi el az "Életet" úgy, hogy sosem élt családban. 2’ 3
Az örökbefogadás, mint a gyermek családba helyezésének jogintézménye végigkíséri szinte az emberiség történetét.
Az ókori népek nagy részénél az elhagyott gyermekek sorsát a célszerűség határozta meg. Így a római jogban is, ahol az örökbefogadás mindkét ismert formája -az arrogatio és az adoptio, azaz vagy egy önjogú személy, vagy valamely családfő hatalma alatt álló személy örökbefogadása- elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy atyai hatalom, vagyis "patria potestas" keletkezzen, munkaerő kerüljön a családba, illetve az örökös bevonásával biztosítsák a vagyon, a név "továbbélését" a nemzetségek közötti vetélkedésben.
A feudális és kapitalista jogrendben az öröklési szerződésből fejlődött ki az örökbefogadás. Itt a cél az volt, hogy az örökbefogadást ne ismerjék el, azért hogy a vagyon a vérszerinti családban maradjon.
Magyarországon az örökbefogadás tartalma és célja jelentős változáson ment keresztül. Az örökbefogadással először Werbőczy Hármaskönyve foglalkozott. Itt még hangsúlyt kap annak vagyonjogi jellege, de emellett teret kaptak olyan szempontok is, mint a fiú utód biztosítása, a család kihalásának megakadályozása, nevek, rangok továbbvitelének lehetősége.
E jogintézmény első, lényegesnek ítélhető jogi dokumentuma az 1877. évi XX. törvénycikk a Gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről, amely kimondta, hogy az atyai hatalom átszáll az örökbefogadó szülőre. Külön rendelkezik a Gyámtörvény a nő általi örökbefogadásról:
„36. § Nő általi örökbefogadás esetében, ha a törvényes atya az atyai hatalmat vagy az anya a törvényes gyámságot fenn nem tartotta, a törvényes és természetes gyámság az örökbefogadó anyát illeti.”
Maga az örökbefogadás a felek -közokiratba foglalt- szerződésén alapult, amely kontraktus nagykorú személyek között jött létre. Kiskorú örökbefogadása esetén a szerződést törvényes képviselője kötötte meg. A szerződés érvényességi kellékeként már hatósági "jóváhagyásra" volt szükség, igazságügy-miniszteri megerősítés formájában. Az örökbefogadás öröklési rendeltetése mellett egyre inkább előtérbe kerül annak családjogi rendeltetése is.
1945 után, örökbefogadás esetén nem elsődlegesen az öröklési motívumot tartották fontosnak, hanem elismerték a családi és nevelési szempontok létjogosultságát is, elismerve, hogy az örökbefogadás családjogi intézmény, s családi kapcsolat alapját képezi.
Jelentős szerepet az örökbefogadás jogintézménye terén az 1953. január 1-jén hatályba lépő Csjt.-nek tulajdoníthatunk (1952. évi IV. törvény A házasságról, a családról és a gyámságról).
"Az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és elsősorban olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek. "4
A Csjt. kimondja, hogy csak azon örökbefogadási kérelmek nyerhetnek pozitív elbírálást, amelyek esetében a családi kapcsolat, a nevelés, a gyermeki-szülői kötődés kialakulásának potenciális esélye biztosított. A PJD II. 386. azonban azt is kimondja, hogy az örökbefogadás célja továbbá az is, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban később a megöregedett örökbefogadó is kapjon támaszt, gondoskodást. A családjogi kapcsolat nem merül ki a tartási igényben és a kötelesség teljesítésében, hanem ahhoz az is hozzátartozik, hogy a gyermek a megrokkant, öreg, beteg szülei ápolásában és gondozásában segítségükre legyen. 5
Lényeges változás a szerződéses viszony elmaradása, miután az örökbefogadás ettől kezdve a gyámhatóság engedélyének függvénye.
A tényleges áttörést a Csjt.-nek az 1960. évi 12. törvényerejű rendelettel való módosítása hozta meg. 1953. január 1-je előtt kiskorú és nagykorú személy örökbefogadására egyaránt lehetőség volt. Az 1960. évi 12. törvényerejű rendelet hatálybalépéséig pedig rokoni kapcsolat csak az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint annak leszármazói között jött létre. Az örökbefogadottnak az örökbefogadó rokonaival tehát nem keletkezett rokoni kapcsolata. A Csjt. 1952. évi szövegével szemben az 1960. évi 12. törvényerejű rendelet teljes rokoni kapcsolatot létesített az örökbefogadott és az örökbefogadó, valamint annak rokonai között abban az esetben, ha az örökbefogadást 1960. május 1. napja után engedélyezték.
Az örökbefogadással kapcsolatos társadalmi igények változásai a Csjt. szabályaiban is több változást eredményeztek, így a Csjt. rendelkezéseit 1974-ben, 1986-ban, 1990-ben, 1995-ben és 2002-ben is módosították. Az 1974. I. törvény a Házasságról, a családról és a gyámságról használja először a titkos örökbefogadás fogalmát:
„A szülő úgy is adhat hozzájáruló nyilatkozatot, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. Ezt a nyilatkozatot nem lehet visszavonni. A gyermek képviseletéről, illetőleg az örökbefogadás hatálybalépéséig -szükség esetében- intézeti elhelyezéséről a gyámhatóság gondoskodik. Az eljárás ilyen esetben titkos. A szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadásról hozott határozatot sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem támadhatja meg.”6
Az 1986. évi IV. törvény A házasságról, a családról és a gyámságról módosítja az 1952. évi IV. törvényt, meghatározza, hogy melyek a titkos örökbefogadás esetei: titkos, ha a szülő szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírói ítélet hatálya alatt áll, valamint ha a gyermek elmúlt 6 hónapos és a szülő nyilatkozik a gyermek örökbeadásáról.
Az 1990. évi XV. törvény a családjogi törvény módosításáról az 1952. évi IV. törvény 48.§ -ában további változtatásokat eszközöl. Eszerint a szülő a gyermek születése előtt már lemondó nyilatkozatot tehet, melyet a gyermek születése után 2 hónapig visszavonhat. Rendelkezik továbbá a törvény a 6. életévét betöltött és az egészségileg károsodott gyermekről való lemondásról is, melyhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. Kiegészül a Csjt. a gyermekkel való kapcsolattartás hiányának következményeivel.
Az 1995. évi XXXI. törvény ismét módosítja a Csjt.-t. Bekerül a törvényi szabályozásba a külföldről történő örökbefogadás. Továbbá fontos elemként megjelenik, hogy az örökbefogadás nem sértheti sem a kiskorú érdekét, sem a közérdeket.
Ezt követően az 1997. november 1-jén hatályba lépő A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt) is több vonatkozásban módosította az 1952. évi IV. törvényt. Az örökbefogadásnak a jogszabályban is megfogalmazott két alapvető eleme:
1. A vérségi kapcsolattal azonos értékű kötelék jön létre az örökbefogadó és az örökbefogadott között, annak minden családjogi és öröklési jogi konzekvenciájával együtt.
2. Az örökbefogadott családi nevelésének biztosítása. Az örökbefogadó, az örökbefogadó rokonsága és az örökbefogadott, valamint annak leszármazói között rokoni kapcsolat jön létre, az örökbefogadott az örökbefogadó gyermekének vér szerinti jogállásába lép. Az örökbefogadó az örökbefogadott kiskorúsága alatt szülői felügyeletet gyakorol az azzal járó jogokkal és kötelezettségekkel együtt. Az örökbefogadott gyermek ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel bír, mint a vérszerinti gyermek. Az örökbefogadott az örökbefogadó vérszerinti gyermekével testvéri viszonyba kerül. Az örökbefogadással járó rokoni kapcsolat a vérszerinti gyermekével azonos törvényes öröklési kapcsolatot is létrehoz.
A törvény többek között rendelkezik az Országos Család-, és Gyermekvédelmi Intézet felállításáról, melynek számos feladata közül az egyik az örökbefogadást elősegítő országos nyilvántartási rendszer kialakítása és működtetése. Ezen országos adatbázis célja, hogy a helyi sikertelen keresés után (amit a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat végez) az adatbankban lévő gyermekek és családok adatainak összevetésével keressék az országos adatbankban a megfelelő szülőket az örökbe adható gyerekek számára.
További fontos lépésként megjelenik a törvényben a titkos örökbefogadás mellett a nyílt örökbefogadás lehetősége.
A Csjt. szabályozásának kiegészítését, tökéletesítését egy olyan világtendencia váltotta ki, amely a jog eszközével szabályozni és biztosítani kívánja a gyermekek jogainak védelmét. E folyamat jelentős állomása volt a Gyermekek jogairól szóló, New York-ban, 1989-ben elfogadott Egyezmény. (Magyarországon kihirdetve az 1991. évi LXIV. törvénnyel) Az Egyezmény deklarálta, hogy a gyermeknek joga van arra, hogy szülei neveljék, azonban ennek hiányában lehetőséget kell biztosítani családban való elhelyezésére. A 20. cikk azt mondja ki, hogy amennyiben a gyermek ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, helyettesítő védelemre szorul. E helyettesítő védelem egyik eszköze az örökbefogadás. A 21. cikk szerint -ha a gyermek származási országában nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó családban- a külföldre történő örökbeadására a lehetőség megnyílik. Hatályos jogunk az Egyezmény szellemében kívánja elősegíteni azt, hogy azok a gyerekek, akik valamely okból saját családjukban nem nevelkedhetnek, minél nagyobb lehetőséget kapjanak ahhoz, hogy családban, az örökbefogadó szülők szeretetét és gondoskodását élvezve, teljes életet élhessenek.
A 2002. évi IX. törvény módosítja a Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt. A 34. § a következő új bekezdéssel egészül ki:
„Az örökbefogadhatónak nyilvánítás szempontjából [Csjt. 48/A. § (1) bek.] nem tekinthető rendszeres kapcsolattartásnak a levélírás, telefonhívás, illetve csomagküldés, továbbá az évenkénti egy-két látogatás. A kapcsolattartás formájának és gyakoriságának elbírálása során a gyámhivatalnak mérlegelnie kell a szülő körülményeit is.”7
További fontos eleme a törvénynek, hogy módosítja a Csjt. 47 és 48. § -át. Ezzel megjelenik a kötelező örökbefogadás előtti tanácsadás és a kötelező örökbefogadásra felkészítő tanfolyam. Valamint hangsúlyossá válik a házastársak általi örökbefogadás preferenciája.
A módosított törvény megtiltja a gyermekek származására vonatkozó adatok gyűjtését. 2003-tól tehát megszűnt a gyermekek származási hovatartozásra vonatkozó nyilvántartása. Az adatvédelmi biztosok közös ajánlása értelmében az identitásáról, származási hovatartozásról csak személyesen lehet nyilatkozni, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyermekről lemondó szülő nem nyilatkozhat ezen kérdésben, továbbá az érintett nyilatkozatáról a továbbiakban sem lehet nyilvántartást vezetni. Ezen változtatásokat az Európai Unióhoz való csatlakozás tette szükségessé a jogharmonizáció jegyében.
Fontos állomás volt a 2005. évi LXXX. törvény, mellyel A gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezményt hirdették ki, ezzel kívánva megakadályozni a gyermekek jogellenes elvitelét, áruba bocsátását vagy a gyermekkereskedelmet. További cél, hogy az Egyezményt aláíró államokban az örökbefogadás gyakorlata összhangba kerüljön.
Az örökbefogadás ma már nem különböző társadalmi célokat valósít meg, hanem eszközként funkcionál, hogy az arra rászorult gyermekek családban nevelkedhessenek, s esélyt kaphassanak olyan értékek megismerésére és érzelmek megélésére, amelyekre gyermekvédelmi gondoskodásban nevelődve nem lenne lehetőségük, és amelyeket csakis a család biztosíthat.
Az anyaméh, az egész anyai test védi, óvja a benne fejlődő gyermeket. Ez egy idilli állapot a magzat számára, és egy átlagos esetben idilli állapot ez az anya és családja számára is. De mi van akkor, ha ez a gyermek nem kívánt, nem várt, nem akart gyermek? Ha a körülmények nem teszik lehetővé, hogy vérszerinti családja örömmel várja? Ki védi, mi védi, ha megszületett? Ki viszi haza? Mi lesz vele? Csecsemőotthonba kerül? Nevelőszülőkhöz? Örökbefogadják?
Az örökbefogadás nem más, mint védelem, „háló” a gyermek számára, jogi és szociális értelemben. Minden gyermeknek joga van az örökbefogadásra, amennyiben ezt személyes és családi körülményei indokolják. Joga van hozzá, szociális helyzetére, fizikai tulajdonságaira, etnikai hovatartozására, testi, vagy lelki károsodására való tekintet nélkül. Az örökbefogadási eljárás kiindulópontja a gyermek. Az eljárás tehát azért indul el, mert a gyermek helyzete indokolja, és nem azért, mert valaki kifejezte azt az óhaját, hogy örökbe szeretne fogadni egy gyermeket. Természetesen a kétfajta igénynek -a gyermek családra vonatkozó igényének és a felnőtt ember gyermek utáni igényének- találkoznia kell ahhoz, hogy az örökbefogadás megtörténhessen. Az a gyermek, akinek örökbefogadásra van szüksége, olyan gyermek, aki komoly nélkülözéseket szenvedett már el. Nélkülözött az anyaméhben, és/vagy nélkülözött megszületése után. Az örökbefogadó család nem növelheti a gyermek különbözőségét és hiányosságait, hanem:
· családképet kell nyújtania neki, amiben eddig hiányt szenvedett;
· olyan környezetet kell biztosítania, amely elősegíti beilleszkedését;
· lehetővé kell tenni számára, hogy megismerhesse „történetét”.
Kiskorúsága alatt a gyermek bármikor örökbefogadható. Leginkább csecsemőkorú vagy egészen fiatal gyermekek örökbefogadása jellemző, mert ilyen esetben van lehetőség a mély szülő-gyermek kapcsolat kialakítására.
„A gyermekvédelmi szakszolgálatnál előterjesztett kérelemben az örökbefogadni szándékozó személy nyilatkozik:
a) az örökbefogadási szándéka indokairól, valamint az örökbe fogadandó gyermek(ek)re vonatkozó elképzeléseiről, ezen belül
aa) az általa örökbe fogadni szándékozott gyermekek számáról, illetve arról, hogy vállalja-e testvérek örökbefogadását,
ab) az örökbefogadandó gyermek(ek) koráról,
ac) arról, hogy vállalja-e egészségileg károsodott gyermek örökbefogadását.”8
Döntően az egészséges gyermek örökbefogadása a leggyakoribb, kivételesen fordul csak elő szellemi és/vagy testi fogyatékosságban szenvedő gyermek örökbefogadása. Továbbá elsősorban fehér bőrű gyermekek örökbefogadására kerül sor. Jelenleg vita folyik arról, hogy megkülönböztethetőek-e a gyermekek az örökbefogadás során bőrszínük szerint, továbbá az örökbefogadó szülőnek joga van-e arra, hogy meghatározza milyen bőrszínű gyermeket kíván örökbe fogadni. Az örökbefogadásra irányuló kérelemben van egy pont, amelyben az örökbefogadó szülők "igényeiket" is feltüntethetik. Itt nyilatkozhatnak többek között arról, hogy fel tudnak-e vállalni más bőrszínű gyermeket. Ez a gyakorlat egyrészt valóban diszkriminatív, másfelől azonban tekintettel kell arra is lenni, hogy a gyermeket olyan környezetben helyezzék el, ahol őt valóban elfogadják, befogadják.
„Nem hihetjük tovább, hogy a gyermekeikről lemondó anyák tényleg elfelejtették őket, tiszta lappal új életet kezdtek, és felszabadultan élnek, mentesen a múlt sötét árnyaitól…Tudjuk, hogy majd mindegyikük számára a gyerekről való lemondás volt az élet egyik legnagyobb traumája, a vér szerinti anyák több mint fele mondta, hogy utána soha többé nem tudtak visszatérni a rendes kerékvágásba, másnak és távolinak érezték magukat barátaiktól és családjuktól, és a különböző vizsgálatok 60 és 85% közöttire tették azok arányát, akik naponta gondolnak a gyermekre, akiről lemondtak, még akár 30 évvel az átadás után is.”9
Az örökbefogadásnak a Csjt. 46. §-ában megfogalmazott célja, hogy az örökbefogadással olyan gyermek családi nevelését biztosítsa, akinek szülei nem élnek, vagy akit szülei megfelelően nevelni nem képesek. Az örökbeadók többsége olyan szülő, akinek szociális helyzete, pszichés állapota, életkora, anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy önmagán kívül másról is gondoskodjon, nem áll mögötte olyan család, amelyhez szükség esetén támogató segítségért fordulhatna. Többen maguk is gyermekvédelmi gondoskodásban nőttek fel, nem rendelkeznek a problémák megoldásához szükséges családi mintával, megküzdő stratégiával.
A szülők nevelésre való képtelensége saját hibájukból, vagy önhibájukon kívül állhat elő. Az olyan szülők esetében, akik önhibájukon kívüli ok miatt nem képesek gyermeküket családjukban nevelni, a gyermekvédelem rendszere igyekszik segítséget nyújtani annak érdekében, hogy mielőbb megszűnjön az a veszélyhelyzet, ami miatt a kiskorúnak a családból történő kiemelése elkerülhetetlenné vált. A szegénység önmagában nem lehet ok arra, hogy a gyermeket elszakítsák vérszerinti szüleitől. Ha a vérszerinti család nem alkalmas arra, hogy biztosítsa a gyermek pszichológiai, testi, érzelmi fejlődését, a gyermekvédelmi szervezetek feladata, hogy megfelelő alternatívát keressenek a gyermek számára. A szülőknek felróható okból előállt veszélyhelyzet megszüntetése érdekében a gyermekvédelmi szervek ugyancsak erőfeszítéseket tesznek, azonban bizonyos szülők magatartásukkal ezt elhárítják, aminek következménye, hogy a gyermek átmeneti nevelésének megszüntetésére gyakorlatilag nincs remény. Az ilyen helyzetben lévő kiskorú családban történő nevelkedésének legkedvezőbb formája az örökbefogadás.
Az örökbefogadáshoz főszabályként a gyermek szüleinek hozzájárulása szükséges, és csak kivételes esetekben lehet eltekinteni attól. Nincs szükség:
· annak a szülőnek a hozzájárulására, aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll (titkos örökbefogadás). A szülői felügyelet megszüntetésére a szülő felróható magatartása miatt került sor;
· annak a szülőnek a hozzájárulására, akinek átmeneti nevelésben lévő gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánította. (titkos örökbefogadás). A gyámhatóság a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermeket ugyancsak a szülő felróható magatartásának következtében nyilvánítja örökbefogadhatónak;
· annak a szülőnek a hozzájárulására, aki gyermekét az egészségügyi intézmény erre kijelölt helyén helyezi el (inkubátorban), feltéve, hogy hat héten belül a gyermekéért nem jelentkezik; (titkos örökbefogadás);
· sem a szülő, sem a házastárs hozzájárulására, ha cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. A cselekvőképtelen személytől nem lehet elvárni a felelősségteljes nyilatkozatot. Az ismeretlen helyen távollévőtől pedig fizikailag nincs lehetőség a nyilatkozat beszerzésére. Az ismeretlen helyen való távollét megállapítását a 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 12. §-ának szempontjai szerint lehet bizonyítani.
Az örökbefogadás engedélyezéséhez a fenti eseteket kivéve azonban szükséges a gyermek szülőjének hozzájárulása.
1. Ha a gyermek törvényes képviselője a vér szerinti szülő, akkor a törvényes képviselő nyilatkozata és a szülő hozzájáruló nyilatkozata egybeesik.
2. Ha a gyermek törvényes képviselője nem a vér szerinti szülő, vagy nem mindkét vér szerinti szülő, -hanem gyám, gondnok, egyik szülő- a szülő(k) hozzájárulására -törvényben meghatározott kivételekkel- akkor is szükség van. A gyermek az örökbefogadással az örökbefogadó szülői felügyelete alá kerül, vérszerinti szüleivel kapcsolata megszakad. A vérszerinti szülőnek tehát joga van ilyen jelentőségű kérdésben véleményt nyilvánítania akkor is, ha nem ő a gyermek törvényes képviselője, ha szülői felügyeleti joga szünetel. A hozzájárulások nagy részét a szülők a gyermek születését követően rövid időn belül teszik meg.
"Az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges szülői hozzájárulás ítélettel nem pótolható."10
Az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges nyilatkozat a gyermekkel való családi kapcsolat megszűnését eredményezi. Ennek a nyilatkozatnak a megtétele pedig a szülő legszemélyesebb joga. A szülői lemondó nyilatkozatot csak gyámhatóság előtt lehet megtenni. A szülők egy része azonban e nyilatkozatot nem teszi meg, annak ellenére, hogy gyermekük érdeke ezt kívánná. Előfordul, hogy a szülő a hozzájárulást azért tagadja meg, mert nem hajlandó belátni, hogy életvitele, magatartása a gyermekre nézve veszélyeztető és azt sem fogadja el, hogy gyermekét nem nevelheti. Más esetekben a szülő abban a reményben él, hogy körülményein képes változtatni, és egyszer magához veheti gyermekét. A szülők egy csoportja pedig olyan mértékben érzéketlen gyermeke sorsa iránt, hogy még annyit sem hajlandó megtenni, hogy örökbeadásához a nyilatkozatot megtegye.
A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát nem vonhatja vissza (kivéve, amikor a nyilatkozattételre a gyermek születése előtt kerül sor, ilyenkor a gyermek születését követő 6 hétig azt visszavonhatja), és erre őt figyelmeztetni kell. Vagyis megállapítható, hogy azon örökbeadó számára, aki felelősséggel végiggondolta lehetőségeit és a születendő gyermek érdekében, hogy mihamarabb családba kerülhessen a nyílt örökbefogadást választja, a jog nem ad lehetőséget arra, hogy meggondolja magát. Míg annak, aki nem akar tudni semmit a gyermek sorsáról és annak az igénye sem merül fel benne, hogy a lehetőségekhez képest segítse a gyermeket mihamarabb családba kerülni, nos, neki a jogalkotó ad 6 hét gondolkodási időt.
"Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte, vagy egészségileg károsodott, a szülő lemondó nyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges." 11
Ennek oka nem az, hogy a gyámhatóság megakadályozza az ilyen korú vagy egészségű gyermek örökbefogadását, hiszen a cél az, hogy az ő esetükben is megoldódjon a családi nevelés. Itt arról van szó, hogy azokban az esetekben, ha az örökbefogadásra nincs remény, a szülő kötelezettségeitől ne mentesüljön. A gyámhatóság ekkor a szülői hozzájáruló nyilatkozat jóváhagyását a nyilatkozat napját követő 60 napon belül megtagadhatja. Ennek következtében a gyermek csupán átmeneti nevelésbe vehető, és a szülő kötelezettségei, így fizetési kötelezettsége is fennmaradnak. Természetesen, ha lehetőség kínálkozik az örökbefogadásra, nincs akadálya annak, hogy a szülő ismételt hozzájárulása esetén a gyermeket örökbe adják.
Ha a gyámhivatal a 60 nap eltelte után nem foglal állást, a nyilatkozatot jóváhagyottnak kell tekinteni.
48/A. § (1) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja, ha a szülő gyermekével önhibájából egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot, életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt az átmeneti nevelés nem szüntethető meg. Erre a jogkövetkezményre a szülőt az átmeneti nevelést elrendelő határozatban figyelmeztetni kell.
(2) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja abban az esetben is, ha
a) a szülő lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, melynek felderítésére irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, vagy
b) a szülő fél éven át gyermekével semmilyen formában nem tart kapcsolatot.
(3) A gyámhivatal a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadhatónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát is korlátozhatja, vagy szüneteltetheti.12
A jog nagyobb türelmi időt biztosít annak a szülőnek, aki "csupán" a gyermekkel való kapcsolattartást hanyagolja el, mint annak, aki tartózkodási helyét elhagyva ismeretlen helyre távozik, olyannyira, hogy felkutatása sem vezet eredményre. A kapcsolattartásnak a szülő felróható magatartására visszavezethető hiánya esetén az örökbefogadhatóvá nyilvánítás egy év elteltével lehetséges. Az "alibi" kapcsolattartások kiküszöbölése érdekében szögezi le az 1997. évi XXXI. törvény 34.§ (5) bekezdése, hogy nem tekinthető rendszeres kapcsolattartásnak az évenkénti egy-két látogatás, levélírás, illetve telefonhívás. A gyámhivatalok egy része rendszeres kapcsolattartásnak tekinti a félévenkénti egyszeri telefonhívást is, épp a fenti Kormányrendeletre hivatkozva: hiszen tekintettel kell lenni arra, hogy a szülő lakóhelye a gyermek tartózkodási helyétől milyen távolságra van, tudja-e a szülő az utazás költségeit vállalni, számításba lehet venni a szülő egészségi állapotát is. A Kormányrendelet azonban kimondja azt is, hogy a kapcsolattartás egyéb elmaradását ezek nem indokolhatják. Ám a gyakorlatban előfordul, hogy a szülő félévi egyszeri telefonhívás után mégis megnyugodhat, hogy ő "jó szülő", gyermekével "rendszeresen" tart kapcsolatot. Hibásnak látom a gyakorlatot, illetve az egységes gyakorlat hiányát, hiszen az olyan gyermekeket fosztja meg örökbefogadó családban való nevelkedéstől, akiknek szülei -ahogyan már említettem- a "csodában" bíznak, vagy nem hajlandók elfogadni, hogy a gyermeket más nevelje. A gyámhivatalok talán nem merik meghozni a döntést, esetlegesen megfosztva döntésükkel, illetve annak hiányával véglegesen a gyermeket attól, hogy családban nevelkedhessen.
Pedig a késlekedés káros. Egy csecsemő életében a fél év rengeteg idő, az első év a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú lenne. Kitől kap az a csecsemő szeretetet, dédelgetést, figyelmet, pozitív megerősítést, aki egy csecsemőotthonban éli életét és a gyámhivatal nem meri kimondani örökbefogadhatóvá nyilvánítását a szülők sajátosan értelmezett „kapcsolattartása” ellenére?
Azonban ha a kapcsolattartás elhanyagolása azzal is párosul, hogy a szülő tartózkodási helye ismeretlenné válik, az örökbefogadhatónak nyilvánítási eljárás már fél év elteltével megkezdődhet. A gyermek örökbefogadhatónak nyilvánítása csak akkor következhet be, ha a gyermekkel való kapcsolattartás a szülőnek felróható okból marad el.
Az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésével az örökbefogadott az örökbefogadó szülői felügyelete alá kerül, egyúttal a vérszerinti szülő szülői felügyelete megszűnik a vérszerinti családi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogokat megszünteti. Ebből következik, hogy a vérszerinti szülő tartásra nem kötelezhető, de ő sem tarthat igényt szülőtartásra. Az örökbefogadással megszűnik a vér szerinti szülőnek a Csjt. 92. §-ában szabályozott kapcsolattartási joga is.
A származás megismeréséhez való jogot a gyermekek védelméről szóló jogszabály, mint alapvető jogot deklarálja. A gyermeknek joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez [1997. évi XXXI. törvény 7. § (4)].
Nem szabad titkolni a gyermek előtt a múltját. A gyermekpszichiáter szakemberek szerint öt éves korig kell felfedni a származást érintő titkot, a halogatás később érzelmi sérülésekhez vezethet. A származás megismeréséhez való jog minden örökbefogadottat megillet, függetlenül attól, hogy titkos vagy nyílt örökbefogadással fogadták örökbe. Az egyetlen kritérium az, hogy a vér szerinti kapcsolat felfedése nem állhat ellentétben a kiskorú örökbefogadott érdekével. A kiskorú érdekével ellentétben akkor áll, ha a szülői felügyelet megszüntetésére azért került sor, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke testi jólétét, értelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan sértette illetve veszélyeztette, vagy mert a szülőt a bíróság a gyermek ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.
A vér szerinti szülők adatairól a gyámhivatalnál a 14. életévét betöltött kiskorú is jogosult önállóan, azaz törvényes képviselője hozzájárulása nélkül tájékoztatást kérni. Ebben az életkorban általában felerősödnek azok az érzelmek, melyek a származás megismerésére irányulnak. Feltétel, hogy a 14. életévét betöltött örökbefogadott kérelmét a gyámhivatalnál személyesen terjessze elő. A kérelem előterjesztéséről a gyámhivatalnak mind az örökbefogadót, mind a vér szerinti szülőt tájékoztatnia kell. A tájékoztatás megadásához a vér szerinti szülő meghallgatása, továbbá, ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása is szükséges. Nincs szükség sem a vér szerinti szülő, sem az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha cselekvőképtelen, ismeretlen helyen távol van, vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.
A gyámhivatal rendkívül nagy felelőssége, hogy eljárását úgy folytassa le, hogy az örökbefogadott érdekein túl az összes érintett fél érdekeit figyelembe vegye, törekedve arra, hogy az esetlegesen okozott sérelem minél kisebb legyen. Ezt a célt szolgálja a meghallgatás is. A vér szerinti szülőt minden esetben meg kell hallgatni. Amennyiben az örökbefogadott még kiskorú, meg kell hallgatni az örökbefogadót. A gyámhivatal eljárása során indokolt esetben kikéri a gyermekvédelmi szakszolgálat pszichológiai szakvéleményét arra vonatkozóan, hogy a gyermek személyiségfejlődését az adatokról történő tájékoztatás nem veszélyezteti-e [149/1997.(IX. 10.) Kormányrendelet 53. § (2)].
Amikor az anyaságra gondoltam -kislányként, kamaszként, fiatal nőként, majd ifjú feleségként- azt képzeltem, hogy az ember, amikor gyermeket szeretne és aztán gyermeket vár az a világ legcsodálatosabb dolga. Aztán rájöttem, hogy az asszonyok többsége estében ez valóban így is van, de nem mindenki élheti meg a csodát, hogy gyermeket hozzon e világra. Ez az állapot -a hiány, illetve a veszteség állapota- a gyászhoz hasonló. Amikor a „nem lehet” kínjából eszmélni kezd a házaspár, akkor megért(het)i, hogy a gyermek nemcsak a testünkből születhet meg, hanem a szívünkből is. Hogyan lehet ez?
Az örökbefogadó szülőknél az örökbefogadást rendszerint hosszantartó orvosi vizsgálatok és beavatkozások, lombikbébi-programok előzik meg. A gyermektelenségre jelenleg az orvostudomány sem tudja mindig a választ. Ez pedig oda vezet, hogy a párnak újra kell gondolnia jövőképét, más perspektívát kell találniuk és legfőképpen elfogadniuk azt.
Az örökbefogadó családnak képesnek kell lennie arra, hogy olyan gyermeket neveljen, aki:
· nem vérszerinti, hanem szívszerinti,
· egy már meglévő múlttal jön hozzájuk,
· sok esetben traumatikus élményeket élt át, akár már az anyaméhben, vagy a vérszerinti családban, vagy csecsemő/gyermekotthonban,
· külföldi örökbefogadások vagy más etnikumú gyermek örökbefogadása esetén eltérő kultúrával, nyelvvel, külsővel, viselkedéssel rendelkezik.
A gyermek érdekének elsődlegessége mellett nem hagyható figyelmen kívül az örökbefogadó érdeke sem.
Az örökbefogadó szülőknek 3 típusa van:
1. Házasfelek:
· akik rendszerint hosszabb ideje vártak arra, hogy saját gyermekük szülessen, majd ugyancsak hosszabb ideje várnak örökbe-fogadható gyermekre;
· akiknek van vérszerinti gyermekük és valamilyen motiváció alapján örökbefogadásra szánják el magukat.
Együttesen csak házastársak fogadhatnak örökbe, tehát az élettársak közösen nem fogadhatnak örökbe gyermeket.
2. Nevelőszülő:
„A szolgálatnál kidolgozott protokoll szerint, amikor egy gyermek örökbe fogadhatóvá válik, nyilatkoztatjuk a nevelőszülőt arról, hogy kívánja-e örökbe fogadni a gyermeket vagy sem.”13
Sok esetben mire döntés születik az örökbeadhatóságáról, addigra a gyermek már éveket töltött nevelőszülőnél és kialakult közöttük a kötődés. „Az elvégzett pszichológiai vizsgálatok 90%-a azt állapítja meg, hogy nem javasolt a gyermek kiemelése az adott nevelőszülői családból, természetesen a kötődés erősége miatt. Itt az időtényezőnek óriási szerepe van. Ha a gyermek már 2-3 éve, vagy annál is régebben él az adott nevelőszülői családban, kötődése valószínűleg olyan erős, hogy átgondozása esetén sérülése valószínűsíthető.” 14
3. Örökbefogadásra egyedülálló személy is jogosult.
Az International Social Service (ISS), azt vallja, hogy egy férfiből és egy nőből álló pár, akiknek életkora a gyermekéhez viszonyítva megfelelő, kedvezőbb környezetet tud nyújtani egy örökbe fogadott gyermek fejlődéséhez, mint egy egyedülálló személy, azonos neműekből álló pár, vagy egy olyan pár, ahol egyik vagy mindkét fél előrehaladott kora rizikófaktor a szülői védelem időtartamára nézve.15
Hatályos törvényünk is hasonló állásponton van: az örökbe fogadni kívánók közül a házaspárokat részesíti előnyben. Szerintem indokolatlan ez a fajta megszorítás, egyrészt azért, mert az intézetben való nevelkedésnél minőségileg jobb körülményeket és lehetőségéket teremthet egy egyedülálló is. Arról nem is beszélve, hogy a kötődés, a személyre szóló szeretet szempontjából is fontos lenne, hogy azok a gyermekek, akik esetében lehetőség nyílik az örökbeadásra, kikerülhessenek a csecsemő/gyermekotthonokból, még abban az esetben is, ha számára a családot egy egyedülálló tudja biztosítani. Ez a szigorítás véleményem szerint indokolatlanul csökkenti az örökbeadások számát. Ráadásul ma már egyre elterjedtebb az élettársi kapcsolat és az élettársak esetében csak az egyedülállóként való örökbefogadásra nyílik lehetőség, de a törvény -ahogyan láttuk- előtérbe helyezi a házasfelek általi örökbefogadást.
Egynemű párok számára (ami mostanában heves vitát váltott ki) azok a jogrendszerek sem teszik lehetővé az örökbefogadást, amelyek az ilyen párkapcsolatok regisztrálását elismerik és ehhez több vonatkozásban a házasságéhoz közelítő joghatásokat fűznek.
Az örökbefogadással keletkező kapcsolat nemcsak az örökbefogadó szülőkkel, hanem az örökbefogadó szülők családjának többi tagjával való kapcsolatot is jelenti. A sikeres örökbefogadás egyik előfeltétele, hogy a tágabb családi környezet is befogadja, és családtagként kezelje a gyermeket. Súlyos következményei lehetnek a gyermekre nézve annak, ha a család bármely tagja ellenérzéssel viseltetik az örökbefogadás vagy az örökbefogadandó gyermek iránt. Az örökbefogadás lényege, hogy az a gyermek, aki nem tőlem született, úgy ágyazódjon be a családomba, mintha tőlem született volna.
Az örökbefogadási eljárásban csak az erre jogszabályban felhatalmazott hatóságok, szervek működhetnek közre. Ezek feladata jogszabályok által meghatározott.
1.1. Vizsgálja az örökbefogadni szándékozók alkalmasságát
Az örökbefogadás előtti eljárást az örökbe fogadni szándékozó személy kérelmére kizárólag a lakóhelye szerint illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat készíti elő, csakis személyes találkozás útján. A szakszolgálatnál az örökbe fogadni szándékozó személy nyilatkozik szándékáról, indokairól, a gyermekre vonatkozó elképzeléseiről, a gyermekek számáról, illetve, hogy korábban volt-e örökbefogadás előtti eljárás alanya, és ha igen, az milyen eredménnyel zárult. A szakszolgálat szóban és írásban egyaránt tájékoztat az örökbefogadás feltételeiről, és arról, hogy meghatározott helyen és időpontban vizsgálaton, illetve tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon kell megjelennie, valamint arról, hogy családi és lakáskörülményeiről a helyszínen győződnek meg.
A jelentkezés időpontja az irányadó az örökbefogadásra várakozók sorrendjébe történő besorolásnál.
1.2. Előmozdítja a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítását
A gyermek elsősorban lelki, de fizikai fejlődése szempontjából is az időnek nagyon lényeges szerepe van. A szakszolgálatnak, amennyiben a gyermek örökbeadható olyan gyorsan kell cselekednie, amilyen gyorsan csak lehetséges. Számos vád éri a Szakszolgálatokat, hogy nem érdeke az örökbeadás, hiszen az otthonokban elhelyezett gyermekek után normatív támogatás jár, ami nélkülözhetetlen az intézmény működéséhez. Erre a vádra Molnár László a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója a következőt mondta: „Jó volna, ha egyértelműen cáfolni lehetne a vádat, de amíg elő-előfordul, hogy nem megalapozott egy gyermek örökbefogadástól való visszatartása, addig ez nem lehetséges. Nem lehet szakmai érv például egy pár hónapos csecsemő esetében, hogy nincs még felkészítve az örökbeadásra. Ez abszurd. Az a véleményem, hogy ott tartani egy gyermeket valamely otthonban, amikor családban is élhetne: egyértelműen gyermekbántalmazás.”16
Véleményem szerint abban kellene érdekeltté tenni az intézményeket, hogy sikeres örökbeadások után plusztámogatást kapjanak. Persze ez magában rejtheti azt a veszélyt, hogy az idő sürgetésével nem megfelelően készítik elő az örökbefogadást, az nem lesz megalapozott. Éppen emiatt talán szabályozni lehetne, hogy abban az esetben, amennyiben egy gyermek örökbeadható, mennyi ideje van az intézménynek maximum, hogy a szükséges orvosi, pszichológusi vizsgálatokat elvégezze a gyermeken. Amikor megindítják a vizsgálatokat, azonnal el kellene kezdeni az örökbefogadó családot is megkeresni. Sajnos nem minden gyermeknek sikerül családot találni, de úgy hiszem, hogy azzal, hogy maximalizálnák a vizsgálatokra fordítható időt, és párhuzamosan elkezdődne az örökbefogadók megkeresése jelentősen le lehetne rövidíteni a folyamatot. Hinni szeretném, hogy mindenkinek az a legfontosabb, hogy a gyermekek minél hamarabb családba kerülhessenek. Ez létfontosságú egy csecsemő esetében, aki ha 6 hónapos korában vagy azon túl kerül örökbefogadó családjába, akkor a kötődéssel problémái lehetnek és létfontosságú egy nagyobb gyermek esetében is, aki ha évek óta csecsemő-, gyermekotthonban él, akkor számolni kell a hospitalizálódással. Továbbá ezek a gyermekek a frusztrációs élmény deprivációs változatát élik át, amikor is a halmozódott veszteségérzés kikezdi a személy önszabályozó képességét. Ezzel pedig elveszítik az esélyt arra, hogy egészséges lelkű felnőttek lehessenek. Olyan hónapok, évek ezek, melyeket soha többé nem lehet visszaadni a gyermeknek.
1.3. Az örökbe-fogadható gyermekeket és az örökbefogadásra alkalmas jelentkezőket nyilvántartja
„147. § (1) A szakszolgálat feladata a nyilvántartásában szereplő örökbe adható gyermekek számára, a nyilvántartásában szereplő örökbe fogadni szándékozók közül - a nyilvántartási sorrend figyelembevételével - a legmegfelelőbb örökbefogadó szülő kiválasztása.
(2) Ha a nyilvántartásokban találnak olyan gyermeket, illetve örökbefogadásra várót, akik között az adatok alapján várhatóan megfelelő szülő-gyermek kapcsolat alakulhat ki, a szakszolgálat a gyermek gondozójának, valamint törvényes képviselőjének a bevonásával dönt a személyes kapcsolat felvételének a lehetőségéről, és erről értesíti az örökbe fogadni szándékozó személyt”.17
1.4. Előkészíti a gyermekek örökbeadását
„147. § (3) Amennyiben az örökbe fogadni szándékozó személy a szakszolgálat által a kiválasztott gyermekről nyújtott részletes tájékoztatás alapján találkozni kíván a gyermekkel, a szakszolgálat munkatársa megszervezi a kérelmezőnek a gyermekkel való személyes találkozását. A látogatás időpontjáról a gyermek törvényes képviselőjét értesíteni kell.
(4) A kérelmező további tájékoztatást kérhet a gyermekről az őt gondozó személytől, majd megtekintheti a gyermeket, de a gyermek nem tudhat arról, hogy a kérelmező őt örökbefogadási céllal látogatja meg.
(5) Amennyiben a kérelmező a megismerkedés alapján további kapcsolatot szeretne kialakítani a gyermekkel, a szakszolgálat, a gondozó intézmény (személy) és a törvényes képviselő által megállapított gyakorisággal, a közösen megbeszélt időpontokban felkeresheti a gyermeket.
(6) A személyes kapcsolatfelvételtől számított 30 napon belül a szakszolgálat - a gyermek gondozója, illetve törvényes képviselője bevonásával - kialakítja álláspontját arra vonatkozóan, hogy javasolja-e a gyámhivatal felé a gyermeknek a kérelmező gondozásába történő kihelyezését, és erről a kérelmezőt tájékoztatja.”18
2. Gyámhivatal
A gyámhivatal az engedélyező hatóság, dönt az örökbefogadhatóvá nyilvánításról, az örökbefogadók alkalmasságáról, az örökbefogadás engedélyezéséről és az örökbefogadás felbontásáról, amennyiben ez utóbbi a felek kölcsönös kérelmére indul.
Bizonyos eljárásokban speciális illetékességi szabályok vonatkoznak a gyámhivatalokra, így például bármely települési önkormányzat jegyzője, illetve bármely gyámhivatal felveheti a szülő nyilatkozatát, ha azt a gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismerve teszi. További speciális illetékességi szabály, hogy például az a városi gyámhivatal jár el, amelynek területén a gyermek születési helye van (titkolt terhesség esetén az örökbefogadási eljárás során) az örökbefogadni szándékozó személy lakóhelye van (az örökbefogadás előtti eljárásban); az örökbefogadott nagykorú lakóhelye van (az örökbefogadás felbontásakor; ha az örökbefogadott kiskorú, akkor az örökbefogadó lakóhelye határozza meg az illetékességet).
2.1. A gyámhivatal az átmeneti nevelt gyermeket nyilváníthatja örökbe fogadhatónak. A gyámhivatal akkor veszi átmeneti nevelésbe a gyermeket, ha annak fejlődését családi környezete veszélyezteti, és a veszélyeztetettséget az alapellátásban illetve védelembe vétellel nem lehet megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható, valamint ha a gyermek megfelelő gondozása családján belül nem biztosított. Az átmeneti nevelésbe vétellel egyidejűleg a gyermeket nevelőszülőnél vagy otthonban vagy fogyatékos illetve pszichiátriai intézetben helyezik el, ahol az egyéni elhelyezési terv alapján addig nyújtanak a gyermeknek otthont, amíg szülei képesek lesznek nevelésére, gondozására. Az átmeneti nevelés időtartama alatt a szülők szülői felügyeleti joga szünetel.
A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
