Mondja R., hogy olyan ez a három kutya, mint a filmekben. Egyszer egy kicsi zsemleszínű tűnik fel a teraszajtóban, egyszer egy kicsi, fekete-fehér, majd egy nagy aranyszínű. S amikor az ember azt hinné, káprázik a szeme, akkor jön mind a három és egymás mellé telepednek.
Lelkileg voltak nehéz pillanatok. A cégnél Mikulás ünnepséget tartottak a gyerekek. Öröm volt nézni, hogy kb. 20 gyerek ugrál az asztalom körül, az előtérben és mindenhol, ahova csak nézek. Egyesével nagyon szeretem őket, de így, egyben sok volt. El is menekültem kávézni a barátnőmmel, gondoltam, mire visszaérek, már nem lesznek ott, de mivel késett a Télapó, ott voltak. Éljen. De ami nem öl meg, az erősít.
Másfél hete lekértem a sorszámunkat, még nem kaptam választ. :(
Ma voltam a barátnőmnél. Szerencsém volt, elértem egy korábbi buszt, út közben dolgozni is tudtam a laptopon, így két órával előrébb vagyok a munkában. Nem jó a lelke. Nagyon nem jó. A keresztlányom viszont nagyon aranyos. :) R. gondolkodik a második gyereken, hogy Lucának legyen testvére, ne legyen egyedül. De mondtam, hogy csak ezért gyereket vállalni, amikor nincs rendben a kapcsolatuk, amikor tudom, hogy Lucával is nehezen bírja az életet, nagy bátorság lenne még egy gyerek. Szerencsére nem végeztette el és nem is fogja az elköttetést. Kicsit mintha attól félne, hogy meggondolja magát, ha esetleg egy másik kapcsolat... De ez a jövő zenéje, ha van egyáltalán zene.
Holnap pedig a győri barátainkhoz megyünk. Találtam egy nagyon aranyos ajándékot nekik, dobozos papír zsebkendőre húzható plüssfigurát. Meglátni és megszeretni volt.
