Mostanában kicsit sok szakirodalmat és cikket teszek fel a blogra, de bízok benne, hogy másnak is segítség és nekem is megmarad egy helyen. Ez vér szerinti és szív szerinti gyerekek szüleinek is nagyon hasznos olvasnivaló.
"Kedves Mindenki!
A következő cikk összegzését két pszichológus írta, Robert Brooks és Sam Goldstein, Interneten fent van, (angolul)- 10 javaslatot kínálnak fel, arra hogy tápláljuk a reszilienciát gyermekünkben. - ez azért érdekes, mert én pár éve találkoztam már a fogalommal, de a szülői tanfolyamon az egyik előadó azt mondta, hogy nem lehet tudni kiben van meg ez az adottság, és hogy nem igen lehet kihozni senkiből, ezért örvendeztem amikor azt olvastam hogy igenis lehet fejleszteni!"
1. Empátiát mutatni – Azt mondják, hogy amikor haragszunk vagy kiábrándultak vagyunk fontos erőt venni magunkon hogy megértsük gyermekünk nézőpontját. Nekik arra van szükségük, hogy példaképük legyünk a mások megértésében.
2. Tiszteletet kommunikálni – meghallgatni félbeszakítások nélkül, megengedni, hogy kinyilvánítsák az érzéseiket, anélkül, hogy kritikákat kapnának, válaszolni a kérdéseikre akkor is amikor úgy tűnik nincs értelmük, vagy nem megfelelő a helyzet, időpont. Ebbe a nehéz témák is beletartoznak, hiszen amikor problémák adódnak vagy konfliktusok a gyerekek meg szoktak érezni és szükségük van válaszokra – a saját korának megfelelően
3. Rugalmasnak lenni – szükségük van arra, hogy lássák, rugalmasan szembesülünk az élet problémáival és kihívásaival, hogy tudunk bocsánatot kérni amikor szükséges és képesek vagyunk újabb módszereket keresni hogy túljussunk olyan problémákon, amiket nem tudtunk áthidalni addig. – Talán ez az egyik legfontosabb faktor, hogy reszilienciát tanítsuk gyermekeinknek.
4. 100% - os odafigyelés – Amikor egy gyerek figyelmet kap egy felnőttől, fontosnak érzi magát. Néhány tanulmányban kimutatták azt, hogy egy nagyon nehéz gyerekkort megélt gyerek amely tovább lépett ezen, rendelkezett legalább egy felnőtt figyelmével aki hitt benne – a cikk szerzői legalább napi 15 perces megszakítás nélküli odafigyelést javasolnak.
5. Elfogadni gyermekeidet olyannak – Mindenki nagyon jól tudja, hogy ezt meg kell tenni, de ettől függetlenül sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek első látásra tűnik. Minden egyes gyereknek megvan a saját vérmérséklete és jobb, ha együtt keressük meg vele a módját, hogy áthidalja a gyengeségeit (mint pl. az hogy mindig elkésik mindenhonnan, nem szedi össze a holmiját, vagy az hogy mindenre savanyú arcot vág, stb.) - ahelyett, hogy megharagudnánk rá, és mindig azon legyünk, hogy megváltozzon.
Nekem úgy tűnik, hogy a szerzők itt azt az üzenetet akarják átadni, hogy ahelyett, hogy elveszítjük a türelmünket, használjuk fel az alkalmakat, hogy lepésről, lepésre magától változtasson a saját javára.
6. Adj neki lehetőséget, hogy segíthessen – Már 3 éves kórtól javasoljak, hogy a gyereknek legyenek feladatai a háztartásban. De jobb, ha nem „Munkának” vagy „feladatnak” nevezzük, hanem inkább tudassuk velük, hogy „segítségre van szükségünk”. Ezzel tudatjuk gyermekeinkkel, hogy hiszünk a kepeségeiben és egyben felelősségtudatot is táplálunk-
7. tekintsünk úgy a hibákra, mint lehetőségekre a tanuláshoz – Nagyon- nagyon fontos, hiszen ha a szülő kiborul amikor a gyereke hibázik ezzel azt tanítja gyermekének, hogy ne kockáztasson, hogy kerülje a szembesítéseket és hogy másokra hárítsa hibait, másokat hibáztasson. Felhívnám itt mindenkinek a figyelmet, hogy a resziliencianak az alapja pontosan annak a képessége, hogy felelőséget tudjon vállalni tetteiért az egyén és annak a kepesége, hogy kockázatot vállaljon annak érdekében, hogy megoldja a problémáit és ezáltal fejlődjön.
8. Kiemelni a képességeit és erőségeit – Fókuszálnunk kell a jó dolgokra és így fejleszteni. Amikor a gyereknek adott egy problémája, gyengesége, vagy handycap-je – vagy szenvedője a társadalom egyenlőtlenségeinek, vagy egyszerűen ő maga érzi nagyon másnak magát fontos megtalálni az erőségeit és képességeit, majd azokra építkezni és így megteremteni a sikerélményeket.
9. Engedd meg, hogy a gyermekeid megoldják saját maguk a problémáit, hogy döntéseket hozzanak – Természetesen meg kell mondani nekik, mikor mit kell tenni, főleg amikor a biztonságáról beszélgetünk velük. Ettől függetlenül, rengeteg féle problémával szembesülhet egy gyerek amit ő maga meg tud oldani. Amikor nem tudják megoldani a problémát (pl. : mindig elveszíti a dolgait, késik mindenhonnan), jobb, ha meghallgatjuk a tervet és buzdítjuk arra, hogy próbálja ki, ha ez nem válik be, akkor ösztönözzük arra, hogy találjon ki más tervet, és így tovább, addig, amíg ő maga nem jön rá a megoldásra.
10. Fegyelmet tanítani – nem megalázni, vagy megfélemlíteni. Fontos, hogy a fegyelem azt a célt szolgálja, hogy az önfegyelmet szorgalmazza, ez az ami végső soron hosszútávon számít.
Engem személy szerint nagyon érdekel a resziliencia, mivel jómagam is reszilienciás vagyok, sokkal előbb, mint hogy a fogalommal találkoztam volna feltettem magamban a kérdést: hogy voltam képes hátrányos gyerekkorból, túltenni magam az élet sorscsapásain és tovább próbálkozni, eljutni oda, ahol most vagyok? Talán szerencse?
Úgy gondolom, hogy a szerencsét nem vesszük észre, ha nem dolgozunk azon, hogy változzunk, hogy jobbá legyünk.
Mi motivált engem, mi késztetett arra, hogy áthidaljam a nehéz időszakokat és tovább lépjek?
Nem tudom, mivel a listán szereplő faktorok közül, jó ha 2-3 stimmelt nálam, a gyerekkoromban.
De ha lehetséges meg akarom tanítani a gyermekeimet arra,hogy „reszilienciások” legyenek, nem csak úgy várni arra, hátha kialakul bennük ez a képesség.
Robert Brooks és Sam Goldstein ezt írja:
"Kutatásunk azt bizonyítja, hogy a resziliencia a legfontosabb dolog amit átadhatsz a gyermekeidnek. Arról van szó itt, hogy megtanítsd őket arra, hogy önbizalommal szembesüljenek bármilyen kihívással.”
"Ha valaki megkérdezné tőled, mit kívánnál a gyermekeidnek, lehet hogy azt mondanád hogy sikeres életet, boldogságot, jó barátokat, szerető családot, jó szakmát, munkát… bár nem adhatod meg te magad mindezeket neki, mégis megvan a lehetőséged, hogy kifejleszd bennük a képességet hogy elérjek: Resziliencia. .
Végezetül: egy sor tanulmány bebizonyította, hogy a resziliencia - az a belső erő, hogy bármilyen kihívásnak elébe tudjunk menni – alapvető azoknak a gyerekeknek akik hatalmas nehézségekkel szembesülnek, szembesültek kis korban. Bár a mai világunkban, ahol minden információ gyorsan áramlik, és tele van stressz faktorokkal, minden gyereknek szüksége van arra, hogy megtanítsuk legyőzni az akadályokat és kiábrándulásokat – akár a sportban, akár az iskolai udvarban…
"Az 50 évi kórházi pszichológusi gyakorlatunk során (a kettőt összeadva), azt tapasztaltuk, hogy sok szülő valójában szabotálja a gyermekükben rejlő resziliencias hajlamot, ahelyett hogy erősítene."
