Állandóan gyerekekkel álmodom. Múltkor az egyik volt barátom kislányát, Esztert akartuk örökbefogadni. Rohangásztunk a srác utána kórházban, hogy írja alá a nyilatkoztatot, ha már úgysem akarja hazavinni a gyereket és igazán tartozik nekem ennyivel, hogy akkor már minket választ. Lifteztünk fel-le, Eszterrel a kezemben, aki tüneményes baba volt.
Ma oldalkocsis motorral vittünk haza egy gyereket, menekültünk vele. Azt hiszem, kezdek belebolondulni a várakozásba. Az a legszebb, hogy nappal nem igazán foglalkoztat a gondolat tudati szinten, de éjszaka mindig előjön. Most valószínűleg az is közrejátszott, hogy tegnap azon gondolkodtunk, hogyan tudunk majd melegebbet varázsolni a gyerekszobába, mert az a ház leghidegebb helyisége. Szóba került, hogy a hálószobát és a gyerekszobát majd megcseréljük, de ez nem tűnik jónak, mert direkt úgy alakítottuk ki a házat, hogy a gyerekszoba viszonylag zárható, csendes legyen. A hálóba például hallatszik, ha a nappaliban tévézünk. A gyerekszobától messzebb van a fürdőszoba is, ami szintén nem túl nyerő, de ami a legfontosabb, hogy a hálónk mélybordó (régi vágyam volt már és ezt egy polgári házban szép is lett), a gyerekszoba szép, napos sárga, tehát akkor festeni is kellene kapásból, nemcsak bútorokat átpakolni. De kitaláltam, ha a padlófűtés a többi szobában nem fűt teljes erővel, akkor a gyerekszobába több meleg megy. A gázszámlánk ugyanis úgy is nagyon húzós, hogy a csempekályhával rásegítünk. Ha este megpakoljuk a kályhát, reggel nem kapcsol be a kazán, de így is szívrohamot kaptam, amikor megláttam a legutóbbi számlát, pedig jelentjük is a fogyasztást. Így viszont, hogy hétvégén otthon voltunk és folyamatosan ment a kályha, nem kell gázfűtés, a lakásban a 20 fokot lehet tartani és az már bőven elég nekünk. A szülők pedig rémüldöznek, hogy megfagyunk, mert ők 22-24 fokhoz vannak szokva. Pedig nekünk már az sok.
Voltunk a szülőknél, a hangulat látszólag jó, de azért sértettek. Úgy tesznek, teszünk, mintha a múlt heti beszélgetés nem is lett volna. Félek, megint visszasüllyedünk a régi, homokba dugjuk a fejünket állapotba.
