Ma reggel megkukkoltuk a kis pockot. Hatalmasra nőtt, komoly 17 milliméter a fenekétől a feje búbjáig, mert hogy már látszik négy piszkafa, amiből a kezei és a lábai lesznek. A petezsák 30 miliméter.
Próbáltuk kérdezni a dokit, hogy nem kaphatnánk-e egy felvételt róla, ha hozunk CD-t, de kikerülte a választ betegjogokra hivatkozva. Valószínűleg nem szívesen adják ki a képeket, mert ha valami baj történne (ami nem fog), akkor könnyebben perelhetnénk őket, hogy miért nem vettek észre ezt vagy azt. Mondjuk azt nem értem, hogy hogyan születhetett pár évvel ezelőtt egy kislány csonkolt karra és lábbal, hogy nem vették észre az ultrahangon, hogy baj van. De nálunk minden rendben lesz.
Egy dolog furcsa, hogy a doki a mérete alapján 7 hét 5 naposnak mondja, én viszont úgy számoltam, hogy 8 hét 4 napos. De nem úgy tűnt, mintha aggódna emiatt. És olyan gyönyöűen vert megint a szíve.
Holnap terhesgondozás csapolással. Így még bent dekkolok, mert sok a munka és előre is kell dolgoznom, mert délelőtt még jön egy csapat gyerek is hozzám, így délig bekapcsolni sem lesz időm a gépet.
Péntektől vasárnapig pedig Debrecenben múlatjuk az időt és költjük az üdülési csekket, mert lassan lejár.
A szülőkkel megint volt egy csörtém. Múlt héten minden nap felhívtak, aminek örültem is, csak állandóan aggódtak. Pl. nyeltél egyet, mielőtt megmondtad volna, hogy vagy. Remeg a hangod, mi baj van? (Éppen egy mondattal korábban mondtam, hogy loholok az utcán, mert késésben vagyok.) Erre vasárnap megjegyeztem, hogy nem kell ezt az egészet túlaggódni, amit ők úgy értettek, hogy ne hívjanak fel és persze megsértődtek. Hétfőn aztán tisztáztam a dolgot az édesanyámmal, aki zokogott a telefonba, hogy mindkét gyereke el akar tőlük távolodni és ki akarja őket zárni az életükből. Ez persze nem igaz, csak mindent annyira érzékenyen vesznek. Azt is a fejemhez vágták, hogy az ismerőseik gyerekei bezzeg naponta hatszor, nyolcszor, tízszer felhívják a szüleiket és összességében három-négy órát beszélnek telefonon. Egyrészt nekem arra nincs időm, hogy R-rel csevegjek naponta 3-4 órát, másrészt elképzelni nem tudom, hogy miről tudnak ennyit beszélni. Valószínűleg semmiről, az egész csak szemfényvesztés, de jól hangzik. A szüleim viszont maguk alá zuhantak, hogy nem vagyunk mintacsalád, mert csak hetente kétszer beszélünk telefonon és legalább egyszer, hétvégén találkozunk.
A Nők Lapjában megint volt egy cik az örökbefogadásról, az előző folytatása. Gondolom, ez is jó nagy vitát vált majd ki, mert elég húzós dolgokat írtak le.
