Újszülött a kukában
Nana, 2010. április 10.
Anna arcán kövér könnycsepp gördült végig, amikor a reggeli hírekben másodszor is bemondták: egy vidéki asszonyt kivérezve vittek kórházba. Nem a nőt sajnálta, aki azért került életveszélyes állapotba, mert otthon szülte meg a gyermekét, mindenféle orvosi segítség nélkül, hanem a babát, akit egy pokrócba csavarva az ágyneműtartóba dugott, s mire a rendőrök rátaláltak, már halott volt.
Címkék: újszülött, csecsemő, lombik, csecsemőgyilkosság
Anna a gyereket sajnálta, és még inkább saját magát. „Miért ilyen kegyetlen a sors? Miért annak ad gyereket, akinek már amúgy is van, és aki nem vágyik rá?” – fakadt ki keserűen.
Anna már harminchét éves, túl van egy váláson, három lombikbébi kísérleten. Előző párjától azért hidegült el, mert őt vádolta a gyermektelenség miatt. Most boldog párkapcsolatban él a kedvesével, az orvosok szerint igazából semmi szervi oka nincs, hogy ne essen teherbe. De hiába próbálkoznak. Már kezd megbékélni az örökbefogadás gondolatával. Legszívesebben azonnal a szülőszobából vinné haza a picit, akiről az anyja lemond…
De aki nem akar gyereket, vagy az abortuszt választja, vagy valami csodában reménykedve kivár, aztán titokban megszüli, és megpróbálja „eltüntetni”. Nem sok sikerrel. Régen a „megesett lányok” körében volt gyakori az ilyesmi. De ma, amikor minden második gyermek „házasságon kívül” születik, amikor a közvélemény is természetesnek fogadja el, ha egy nő egyedül is szívesen vállal gyereket, amikor az abortusz is elfogadott megoldás, és már a kórházak előtti inkubátorba is beteheti újszülött gyermekét, aki nem akarja vállalni, felnevelni, az ember joggal gondolja, hogy a csecsemőgyilkosság már nem lesz témája a híreknek.
Hát téma. Elég gyakran. Ha végiglapozzuk az elmúlt évek bűnügyi krónikáit, szinte minden hónapra jut egy-egy ítélet, amikor kettő-öt-nyolc évre ítélték a csecsemőjét meggyilkoló anyát.
A csecsemőgyilkosságokat már a felvilágosodás korában kulcsbüntetésként kezelték a jogászok, a pedagógusok pedig már akkor a megelőzés lehetőségein gondolkodtak, megoldást viszont azóta sem találtak a jelenség megszüntetésére. Ez azért érthetetlen, mert napjainkban a fogamzásgátlás lehetőségei szinte korlátlanok. A hormonális fogamzásgátlás története 1955-ig vezethető vissza, amikor a tabletták atyja, Gregory Pincus amerikai biológus igazolta hatékonyságukat. Magyarországon ugyan csak 68-ban vezették be a fogamzásgátlókat, de azóta felnövőben a második generáció, és a nem kívánt terhességek száma mégsem csökkent. Sőt!
Magyarországon az ötvenes években volt a legtöbb ilyen bűncselekmény, amikor még nem volt fogamzásgátló tabletta, viszont tilos volt az abortusz is.
Ma már van tabletta is, és lehetséges az abortusz is. De aligha megnyugtató az ezzel kapcsolatos statisztikai adat, amit ugyancsak nemrég hoztak nyilvánosságra: Magyarországon száz élveszületésre majd’ ötven abortusz jut, és a tabletták elterjedése ellenére is tizenkét percenként fogan meg egy nem kívánt gyermek. „Van egy ismerősöm – olvastam nemrég az egyik cikk alatti kommentben –, ő egy háromgyerekes anya, és a ’védekezési technikája’ a férjével az abortusz.” A statisztika szerint – úgy tűnik –, nemcsak az övé.
A fiatalok már az általános iskolában kóstolgatják a szexet. Az adatok szerint a kamaszok hét százaléka esik teherbe évente, vagyis ezer tinilány közül 71 szembesült azzal, hogy akarata ellenére anya lesz. Ha a szexről kérdezik őket, nagyon sokat tudnak. A pornófilmekből már tizenkét-tizennégy évesen olyan vad technikákat lesnek el és próbálnak ki, amit a felnőttek is pironkodva próbálgatnak, de a védekezésről elképesztően kevés az ismeretük. Még a terhesség jeleiről se mindig tájékozottak, így aztán előfordul, hogy jóval a 12. hét után jutnak csak el az orvoshoz, amikor már az abortuszra semmi esélyük. Marad a szülés. És a terhesség alatt vagy megbarátkozik a gondolattal, hogy mostantól anya lesz, vagy lemond a gyerekéről, mert nem akar felelősséget vállalni. Vagy kétségbeesésében a kukába dobja a picit, mint egy megunt játékbabát.
Annának és sok száz meddő sorstársának a szíve pedig minden ilyen hír hallatára megszakad egy kicsit.
