Ultrahang

2010.06.16. 09:45 - adopt

Kiderült az igazság: kiscsaj a pocaklakó. Vagyis az első megérzésem volt jó. Mondjuk furcsa dolog ez, mert amikor szóltam hozzá, hogy menjen már arrébb, akkor mindig kiscsajnak vagy kislányomnak hívtam. R. az elején szintén lányra tippelt, mostanában tért át a fiúra. Apámék nagyon lányt vártak, apám el sem tudta képzelni, hogy az első unokája fiú legyen, mert megálmodta x évvel ezelőtt, hogy lányunokája lesz. R. édesanyja szerintem inkább fiúra tippelt, de neki mindegy volt. Az biztos, hogy Marcell már nem lesz, pedig ez volt az egyetlen név, amiben egyeztünk R-rel. Még az Olivér jött szóba, de lány névben egy közös sincs még. De még rengeteg időnk van a szülésig.

Az ultrahang előtt mondtam a dokinak, hogy 4D-t is szeretnénk a genetikai szűrés mellett. Szegény csak pislogott, hogy ilyen korban még nem szoktak, mert nagyon kicsi a gyerek. Nem is nagyon jött össze, mert a baba az első húsz percben csak a hátát mutogatta, de meg kellett állapítanom, hogy gyönyörű gerince van. Olyan is kis gyöngysor. Aztán addig böködte, míg nagy nehezen megfordult, de nem oldalra, hanem a hátára és hogy egyáltalán ne láthassuk az arcát, vagy a kezét vagy a lábát tette oda. Szóval nagyon kis rejtőzködő, pedig megbeszéltem vele, hogy ügyesen lubickol majd. A lubickolással nem is volt gond, mert egyfolytában rúgdosott. Az volt a furcsa, amikor éreztem is, meg a képernyőn is láttam, hogy tornázik. Volt amikor úgy nézett ki, mintha súlyzózott volna, szabályosan nyomta a kezeivel a hasamat. Mellesleg a gyerek tartotta, amit kértem. Pontban öt órára felturbóztam egy kis csokival, erre ő hatalmasakat rúgott, hullámzott.... a váróban. Ugyanis kb. húsz perc késéssel jutottunk be, erre ő úgy gondolta, elvégezte a dolgát és most pihenget egy kicsit. A doki mondta is, hogy a babának most jó, hogy tele van a hólyagom, mert így neki tud támaszkodni, el tud bújni mögötte, arról nem is beszélve, hogy kisebb így a helye és kevésbé tud/akar forgolódni. Közben annyit piszkálta az ultrahanggal a hólyagomat, hogy azt hittem, bepisilek, így alig vártam, hogy a végén adja ide a leletemet és a CD-t, hogy mehessek WC-re. A CD — annak ellenére, hogy nem sok minden látszik — nagy élmény. Kis pocok nagyokat ásít, fintorog, van olyan rész is rajta, amin csak a szívhang van. A nagyszülőknek nagy élmény volt, feltettük a gépeikre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adopt.blog.hu/api/trackback/id/tr432085487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása