Nagy beszélgetésre készülünk a szülőkkel. R. édesanyját már megkértük, hogy ha beindul a szülés, ne rohanjon be a kórházba, hiszen úgysem tud mit csinálni, annak pedig, hogy a folyosón tördelje a kezét, nem sok értelme van. Ezt otthon is meg tudja tenni, ott kényelmesebb is. Az én szüleim attól tartok, nehezebb diók lesznek. Mert csak a kicsi lányukról van szó. És különben is, hátha segíthetnek. Az a rémképem, hogy az apám bejön a szülőszobába, amikor ott fekszek, nyögök kiterítve. De csak nem...
Édesanyám felajánlotta azt is, hogy segít majd berendezni a gyerekszobát, hogy ne kelljen hajolgatnom. Nos, hajolgatni tudok, három bodyt betenni a szekrénybe meg nem nagy ügy. Különben is, úgy várom már ezt a pakolászást.
Tegnap kitaláltuk azt is, hogy mi hol legyen, hova kerüljön a szobába. Összességében ágy, pelenkázó és néhány polc kell. Az ágyat kinéztem, a pelenkázót megrendeltem egy asztalostól, mert két ablak közé kell betenni meghatározott helyre és magasságba. A polcok pedig arra kellenek, hogy az íróasztalt és a szekrényeket, illetve az ágy fölötti részt kitöltsük, egy szintbe hozzuk velük. Szerintem nagyon szép lesz. Kértem árajánlatot a falfestésre is egy ismerőstől. Mint mindig, ez a legnehezebb, mert nem nagyon akar összeget mondani, de én kivasalom belőle. Mondta, hogy üljünk le tárgyalni, de igazából nem értem, miről kellene annyit beszélnünk, mert elküldtem, pontosan milyen képet, mekkora falfelületre szeretnék.
A szülőkre visszatérve: feladtam az elveimet és megkérdeztem a szüleimtől, hogy nem szeretnék-e szponzorálni a babakocsit. Nagyon boldogok. Komolyan. Mondtam, hogy készüljenek azért, hogy ez kb. 80 ezer forintos kiadás, mire apám megérdeklődte, hogy ennyiért legalább a babakocsik Mercedesét adják? Jogos a kérdés, de sajnos nem. De nekünk lesz a legszebb kocsink. :) Ha minden igaz, fekete, narancssárga.
