Lassan alakul a gyerekszoba. Most ugyan kicsit összevissza van, mert semminek nincs meg a helye, de fejben már egészen szépen összeraktam. Szombaton, mondván úgyis megyünk a szülők nyaralójába, elhoztuk a pelenkázószekrényt, hiszen a nyaraló és az asztalos egy városban van, Gondoltam, berakjuk a csomagtartóba a szekrényt, kimegyünk vele a házba, aztán majd másnap, otthon kirakjuk. Igen ám, de alig fért be a csomagtartóba, nagyjából a fele kilógott. Így inkább hazavittük, ez oda-vissza nyolcvan kilométeres kerülő volt, aztán vissza megint a nyaralóba. Annak ellenére, hogy nagyon féltünk, hogy ki fog esni a kocsiból, gond nélkül hazaértünk vele. Nagyon szép lett. Szép nagy, nyolcvan centi mély és nyolcvan centi széles, így jól lehet majd az alatta lévő komódba pakolni. S annyira tetszett, hogy úgy döntöttünk, csináltatunk még két ugyanilyen komódot a szobába és akkor azt, amit anno az Ikeában vettünk, kitesszük az előszobába. Ott most ugyanis egy nyitott polcon vannak a cipők és ez nem annyira szép látvány. Kértem is árajánlatot az asztalostól. És ha már kértem árajánlatot, megkérdeztem, mennyiért csinálna nekünk gyerekágyat. Kíváncsi leszek, mit mond. A fenyőkomód olcsóbb volt, mintha boltba vettük volna, hátha az ágyra is jobb árat mond. Így ráadásul olyan formát csináltathatok, amilyet én szeretnék.
A hétvége nagyon kellemesen telt. A pesti út után egy napot itthon töltöttünk, aztán kimentünk a szülőkhöz egy napra. Édesanyámnak mondtam is, hogy jobban szeretnénk, ha nem lennének ott a kórházban, amikor szülök. Ajánlottam, hogy inkább igyanak otthon egy kis whisky-t feszültségoldásként, aztán, ha telefonálunk, hogy megérkezett az unokájuk, akkor pezsgőzzenek egyet. Kiosztom a feladatokat. :) Kérdezte, hogy állok a szüléshez lelkileg. Nem is tudom. Az biztos, hogy nem lesz jó élmény, de más is túlélte, én is túl fogom. Ha lehet, akkor persze kérnék valami fájdalomcsillapítót. Furcsa dolog ez, mert még mindig nem tudom felfogni, hogy én egyszer szülök. Egészen másra készültünk eddig, lelki szülésre. Na, most a testit is megtapasztalom majd.
Az első napoktól, hetektől is tartok egy kicsit, mert fáradt leszek, nyűgös és nem biztos, hogy a családtagok ötleteit olyan jó szívvel veszem majd. De R-rel igyekszünk majd koordinálni a dolgokat és pl. megkérni a nagyszülőket, hogy az első nap egy óra örömködés után menjenek haza. Úgyis arra készülünk, hogy az első nap végigordítja a kisasszony a napot. Ha meg nem, akkor kellemesen csalódunk. :)
Névben még mindig nem állunk sehogy. A hétvégén elárultuk a szüleinknek a három (négy) lehetséges verziót, mert azt ígérték, nem mondanak véleményt. Persze mindkettő azonnal közölte, hogy neki melyik tetszik és miért. Ez mondjuk nem okozott nagy meglepetést, tudtam, hogy ki melyikre szavaz majd. A döntés pedig úgyis a miénk.
