Tegnap lefestettem a pelenkázó komódot. Szép lett, de azért nem tudtam azt a színt utánozni, amilyen a régi, legalább tízéves fenyő bútoroké. Azok olyan szépen sötétedtek, de majd ez is szépen sötétedik most.
Az sem akadályozott meg a lazúrozásban, hogy az utcában lévő festékbolt zárva volt, így kénytelen voltam autóba ülni és kimenni a Praktikerbe. Az út csak pár perc, de a kutyákat ki kell kötni minden kiállásnál és azt nem szeretem. Jaj, Bömbike új szokást vesz fel: ás. Éljen! Eddig csak a papucsok tűntek el, holott eddig bármilyen cipőt kint hagyhattunk az ajtó előtt, soha nem vitték el. Most sem rágják meg, csak hordozzák. Ugyanez igaz a fürdőszobai kilépőkre, amit a székekre terítünk ki. De érdekes módon a szárítóra kitett ruhához, amit bőven elérnének, nem nyúlnak. Mondjuk nem is szeretném, ha valamelyik eb szájából kellene kiszedni a tangáimat.
