Megvan a kisasszony neve. Szerintem gyönyörű. Amikor meghallottam, azonnal tudtam, hogy igen, ez lesz az, ez ő, ez illik rá. Az eddigi verziók is tetszettek, de valahogy bizonytalan voltam, hogy jó, jó, de mégsem az igazi. Amióta döntöttünk, nagyon nyugodt vagyok. Mindig attól féltem, hogy ott állunk majd a szülészeten és nem tudjuk megmondani, hogy is hívják a gyermekünket. Viszont babonából senkinek nem áruljuk el, mi mellett döntöttünk. Hadd legyen meglepetés mindenkinek.
Megvettük a Földlakót. Egész délután azt hallgattuk és nyeltük a könnyeinket. A kisasszony meg nagyokat rúgott rá. Ő is szereti. Az éjszaka mellesleg nagyon aktív volt, mondtam is, hogy nem ma megyünk szülni, mert akkor állítólag csendesebbek, készülnek a nagy útra. Én is készülök. De azt elhatároztam, ha még egyszer terhes leszek, mindenkinek későbbi időpontot mondok arra, hogy mikorra vagyok kiírva. Mert most naponta sokan hívnak fel és érdeklődnek, hogy egyben vagyok-e még és ez egy kicsit zavar. Olyan, mintha időre kellene teljesítenem.
