A tévéműsorokat, újságcikkeket látva valahogy soha nem jön le, mennyire bonyolult az örökbefogadás. Persze, most szeretnék népszerűsíteni ezt a gyermekvállalási formát, mert nagyon sok az intézetben lévő, nagyobb gyermek. Éppen ezért kitalálták, hogy a gyerek tízéves koráig járna az örökbefogadó szülőnek a gyes, ami nagyon helyes, mert csak össze kellene szokni a családnak. Ami inkább elkeserít és erről kevés szó esik a médiában, hogy mennyi ideig kell várni egy gyerekre. Kinga írta a minap, hogy lehet, hogy jövőre sem kerülnek sorra, pedig több mint két éve várnak. Azért én bízok a jó sorsban. De mégis elgondolkodtató, hogy miért nem lehet a folyamaton gyorsítani a gyerekek és a családok érdekében. Isten malmai nagyon lassan őrölnek. Néha őrjítően lassan, mert elsikkadnak információk. Azt sem értem, hogy lehet az, hogy egy kilenc hónapos, a szívével műtött gyerek még mindig a szegedi klinikán van, mert a szülők ugyan nem mondanak le róla, de nem is látogatják, nem érdeklődnek iránta. Egy telefon azért már nem pénzkérdés.
Múltkor mondtak valamit a híradóban, hogy ha a gyerekkel nem tartják rendszeresen a kapcsolatot, automatikusan megszűnik a szülői jog. Ez mintha eddig is így lett volna, de lehet, hogy a bíróságnak kellett kimondani a végső szót. Ennek még utánanézek pontosabban.
