adopt

 Sírás: Mivel nem tud beszélni, így kommunikál. Ha túl sokat sír, valami nincs rendben.

Szoptatás vagy cumisüveg: A mellből való etetéskor negatív szívóhatás érvényesül, míg a cumisüvegből a pozitív szívóhatás "kipumpálja" a táplálékot. Minden újszülött azzal az ösztönnel születik, hogy mellből egyen.

Hason fekvés: A mozgásfejlődés beindulásának feltétele, hanyatt fekve nem lehet kúszni, mászni. Hanyatt fekvésből felülni csak két éves kora körül tanul meg a gyermek. A nyaki gerinc homorulata a hason fekvésben fejemeléstől alakul ki.

Hordozó: 45 fokos szögben megtámasztja a csecsemő hátát, ebben a helyzetben a gyomor ürülése könnyebb, belei kevésbé gázosodnak be. Másrészt körbefogja a babát, mint az anyaméh. 4 hónapos kor után már csak hordozóként, etetőként használjuk, mert a gyerek azzal, hogy a fejét emelgeti előre belőle azt jelzi, hogy "ki akarok jönni", "mozogni szeretnék".

Kenguru: 3 hónapos kor után ajánlott, amikor már biztosan tartja a fejét (hason, alkaron támaszt).

Ültetés: Tilos, amíg önállóan, magától nem ül. Egyenes gerinccel születünk, a gerinc görbületei a mozgásfejlődés során alakulnak ki.
A hason fejemeléstől a nyaki gerinc homorulata alakul ki.
A kúszástól a felső hátizmok.
A négykézlábon hintázástól, mászástól az alsó hátizmok, farizmok megerősödnek.
Az önálló felülés eredménye a háti gerinc domborulat.
Az önálló felállás hatására az ágyéki homorulat alakul ki.
Annak a gyermeknek, akit idő előtt felültetnek, nem erősödnek meg a hátizmai, így a gerince túlterhelődik, a háti és az ágyéki gerinc görbületei megfordulnak (a hát homorodik, az ágyéki gerinc domborodik). Ez később többek között a pubertáskori gerincferdülés táptalaja lehet.
8 hónapos kortól fürdetéshez felültethetjük, de mindig tartsuk, és ha elfárad (feje billeg, háta görnyed, vagy fejét hátravetve előre dől), mindig vegyük ki.
Ha már önállóan képes felülni (9-10 hó), akkor etetőszékbe is ültethető.

Holdkomp: Nem segíti, hanem gátolja a gyermek mozgásfejlődését. A kompos gyermek nem tanul meg esni. Az a gyermek, aki nem tud állni, járni, annak sem a csontjai, sem az izmai nem elég erősek, így az ízületei, csontjai túlterhelődnek, kóros deformitások jöhetnek létre, pl. bokasüllyedés.

Mászás: Az ember ősi mozgásformája. Ha kimarad, nagy az esély rá, hogy iskoláskorban disfunctios lesz a gyerek. Nem csak nehezen tudja a négyzetbe írni a számokat, a vonalközbe a betűket, de hibásan is olvashatja ki. A tanulási nehézségek egyenes következménye a magatartászavar, amely nem más, mint segélykiáltás.
A mászás, mint magasan szervezett mozgás-magatartásforma a fej, a törzs és a négy végtag térben és időben összerendezett egysége. Előfeltételei közé tartozik még a mozgásirány becslése és a tájékozódás az aszimmetrikus mozgásminta közben. Nagyon fontos, hogy a 4-5 hónapos korban begyakorolt tenyértámasz a mászás során rögzül, a gyermek megtanulja, hogy "a kezem mindig előrébb kell hogy legyen, mint a fejem" és ez a (statikus-kinetikus) támaszkodás hozzátartozik az ülés, térdelés, guggolás stabilitásának fenntartásához, valamint aktivizálódik el- és leeséskor, mint védekező mechanizmus.

Járóka: A mozgáshoz tér kell. A forgás beindulása után célszerű letenni egy puha plédet, biztosítva ezzel a mozgáshoz a teret. A járóka szinte csak a felfelé irányuló mozgást támogatja, gátolva ezzel a csecsemő normális mozgásfejlődését.

Játékok: Nagy térben inspiráló a játék. A baba 3-4 hónapos korától képes fogni. Ebben az időszakban könnyű és könnyen megfogható játékok kellenek. A forgó, kúszó-mászó gyermek a guruló tárgyak, labda, vizes flakon után érdeklődik, leginkább a mozgást élvezi, a teret, amit eddig csak megfigyelt, és most képes elérni, megfogni.
Nem kell sok játék, ellustul tőle a gyerek. A népszerű, villog-zenél-beszél játék túl sok inger a pici agynak, hát ne csodálkozzunk, hogy a mai gyermek későn tanul meg beszélni.

Kézzel járatás: a megkapaszkodás reflexe 3 hónapos kortól leépülőben van, 6 hónapos korra megszűnik. A mászó gyermek megtanulja, hogy kezei támasztó, védekező funkciót is betöltenek. Ha elkezdjük vezetni, zavart okozunk a tanulási folyamatban. A vezetett gyermek fejét, törzsét, hasát előre tolja, karjait hátra viszi, lábait kiforgatja csípőből, lábujjhegyen jár, vagy inkább szalad, mert élvezi az új mozgást, a látóteret. Ez nem a stabil járás alapja. Nem véletlen, hogy eleinte a gyermekek a bútorokba kapaszkodva, oldalazva járnak, csípőízületeiknek is igazodni kell az új, függőleges helyzethez. A boka mozgását, terhelését is oldalazva sajátítják el a gyermekek.