Úgy néz ki, lesz anyatej. Nagyon megörültem neki, kb. ez volt ma az első jó hír. Fel is hívtam a csajt, remélem, nem nézett teljesen idiótának, mert nem nagyon sikerült egy értelmes mondatot sem kinyögnöm. Ez most ilyen nap.
A lelkem továbbra sem az igazi, Regi sincs a legjobb formában. Tegnap kettőtől háromig sírt keservesen, meg is állapítottam, hogy nekem egy nagyon csendes, rendes gyerekem van, aki szinte soha nem bömböl, mert ez az egy óra azért megviselte a lelkemet. Nem az, hogy sír, hanem, hogy nem tudom, mi baja van. Ma kettőkor újra kezdődött a műsor, de miután benyomott 180-200 milli tápszert, nagyjából helyreállt a világ. Nem teljesen azért, mert nem olyan mosolygós, mint szokott lenni. Most alszik éppen. Ha addig nem ébred, öt körül keltenem kell, hogy este is legyen alvás azért.
Amióta a nagy kiságyban van, azaz nem a bölcsőben, sokkal nyugodtabbak az éjszakák. Mindössze egy este volt sírás, de akkor is azért, mert fájt a hasa. Tegnap este nyolckor tettem le és hétkor keltettem, hogy azért nem ártana enni, így is csak ötször eszik egy nap az elvárt hat helyett. Ráadásul nagyon vérszegény, de nem csoda, én is az vagyok. És pont úgy alszik el, mint anno én: kaparászik a kezével. Így olyan koszosak mindig a körmei, mintha legalábbis kézzel kaparta volna a földet.
Valami front lehet, mert a kutyáink is teljesen lököttek. Egyfolytában ugatnak.
