Reginek mostanában nem nagy barátai az álommanók, holott korábban nagyon jóban voltak. Néha túl jóban is. Tegnap kezdte azzal, hogy délután nem aludt, így este már hat előtt fürdetni kellett, annyira fáradt és nyűgös volt. Az esti tejet is félálomban itta meg negyed hétkor.Gondoltam, hogy ma korábban kel majd, de arra nem, hogy ötkor ébresztőt fúj. Ami nem nagy baj, leszámítva azt, hogy mi mondjuk aludtuk volna még, de az egész napja csúszott, végül is délután fél háromig nem is igen akart sem aludni, sem enni.
Ez meg annyira meglepett, hogy el is felejtettem vinni neki kaját, amikor elmentünk ebédelni. Végül gyorsan bementem egy boltba és vettem finom sárgabarack bébiételt neki. Jó választás volt, ebből még nem kapott, kérdés volt, elfogadja-e az új ízt, de nagyon bejött neki. Meg talán az is, hogy a kocsiban fekve ehette meg. Ugyanis tegnap rájöttem, Regi nemcsak a tejet, a szilárdabb ételt is háton fekve enné, ami nem túl szerencsés. Ezért bekeményítettem, marad a pihenőszék, de ő is bekeményített, mert nem nyitja ki a száját, hogy egyen. Kis makacs. Az mondjuk nem baj, ha nem eszi halálra magát, a súlya így is hét kiló körül jár, a hossza 66 centi, ami lassan egy hat hónaposénak felel meg. A folsav nagyon beindította a fejlődését, szerintem lassan el is hagyjuk.
A szülők viszont kezdik belátni, hogy csak értünk valamit a gyerekhez. Jó, jó, fárasztanak a húsos bébiételekkel, vettek is egy rakással, de nem adom. Én jobban bízom abban, amit én főzök, de persze csomó minden nem kapható most, mint pl. barack, sütőtök. Sokszor gondolkodok, miért is nem fagyasztottam anno, de a franc gondolta volna, hogy én nem szoptatok legalább hat hónapig.
Szóval a szülők: tegnap beismerték, hogy sokkal jobb volt a vasárnapi módszer, azaz, hogy Regi az elején az ölünkből figyelgetett és csak utána adtuk oda más kezébe. Így nagyokat nevetett. Olyan aranyosan kacag hangosan. De múltkor azért megkaptam, hogy én soha nem hagyom a gyereket sírni, pedig úgy szeretne néha sírni, csak én mindig felkapom. Persze náluk ők az elsők, akik ugranak, ha legörbül a szája. Hát, igen, lehet, hogy elkényeztetem, sőt biztosan, de úgy érzem, nekem most az a dolgom, hogy mindent megtegyek érte. Így is sokat hallgatja, hogy mindjárt megyek, csak befejezem a főzést, a felmosást, az írást, stb. Persze, ha lesz egy testvére, ő biztosan kevesebb vagy másfajta törődést kap majd, de szerintem azzal sem lesz gond. Most egyedül Regié vagyok napközben és ezt hadd használjuk ki. Meg hadd használjam ki én is, hiszen valójában imádom kézben tartani, főleg este. Napközben ez nagyon ritka. Este viszont már ő jelzi, rúgkapál a lábával, hogy tegyem le aludni. S mindezt sokszor úgy, hogy teljesen ébren van. Ilyenkor dünnyög az ágyában, sőt újabban a babakocsiban is.
