R. apja miatt lassan megnyugszom. Tegnap már R-t is felhívta és neki is elmondta, hogy szerintük a gyerek nem tartja a fejét (hat hetes kora óta gyönyörűen tartja) meg nem használja a lábát. Ehhez képest tegnap felhúzta magát előbb térdre, majd felállt a kezünkbe kapaszkodva. Mindenesetre úgy tűnik, az élettársa fűti, mert neki volt egy fogyatékos gyereke és ezért fél. Nekem csak az a bajom, hogy pakolják ránk a gondjaikat, holott van nekünk is elég. Mindegy, nem érdemes rá több szót vesztegetni.
A kisasszonynak új napirendje van, de azt stabilan tartja.
6.30-kor kel és 200 ml tápszer
9.00 100-150 ml. gyümölcs
10.00-10.30 alvás
11.30 100-150 ml főzelék
11.50 séta és közben megebédelek R-rel
15.00 190 ml főzelék
16.30-16.00 alvás
18.30 fürdés
19.00 200 ml tápszer
20.00 alvás
Ma mondjuk fél ötkor kelt és evett, de így csak kilenckor kérte a gyümölcsöt. Sőt, ha fél kilencig alszik mellettünk az ágyban, tízkor akkor is le kell tenni aludni. De jó ez így, mert én is tudom, mikor mire számítsak.
Jaj, nagyon várom már, hogy szabadságon legyen az apja. Tegnap este olyan jót beszélgettünk. Hiányzott már. Azt vettem észre magamon, hogy kezdek kicsit beszűkülni, keresem a szavakat. Gááááz. Többet kellene felnőttek között lennem, de olyan nehéz a csajt itt hagyni. Tegnap itt maradt apámékkal, jól is érezte magát. Apám mondta is, hogy egy percig sem hiányoztam a gyereknek, mire elmondtam neki, hogy ilyet egy szülőnek hallani azért nem túl jó. Mondja azt, hogy nem sírt, jól megvoltak, de azt ne, hogy nem hiányoztam neki.
