A két PR beteg. R. kezdte, náthás, issza a Neocitrant, Regi folyatta. Ma reggelre lázasodhatott be, de csak azt vettem észre rajta, hogy nyűgös, nem lehet letenni, nyúlik és ragad, mint a lekvár. Aztán megmértem a lázát, mielőtt mentünk volna ebédelni a belvárosba, 38 fok. Így maradtunk. Apám azonnal jött is, kapott gyógyszert. Olyan fene büszke voltam rá, hogy eddig nem volt beteg, holott szerdán már egyéves lesz, erre tessék. De nincs itt a világvége, jól tűri. Mandulagyulladás, kapta valahonnan. R. azt gondolja, tőle, szerintem jöhetett máshonnan is, de mindegy is, előbb-utóbb túl kell esni ezeken a betegségeken.
Ez nem a mi napunk volt. Ma R. 94 éves nagymamája is kórházba került, de szerencsére haza is engedték. Az epéjére gyanakodtak, de szerencsére ,,csak" egy tisztességes hólyaggyulladása van, amit antibiotikummal lehet kezelni.
A bátyámat már tegnap befektették, végre. Néhány hónap alatt 15 kilót fogyott, ebból hetet az elmúlt egy hónapban, mire azt mondta a kezelőorvosa, nem gond, belefér a Chrom-betegségbe. Ahogy az is, hogy hónapok óta hasmenése van, vénásan kapja a vasat, mégis vérszegény, stb. A lényeg, hogy hosszú kínlódás után szerdán találtak neki egy normális orvost, aki csütörtökön befektette, és meg is tükrözték aznap felülről, ma alulról szegényt. S persze semmi nem ment simán, mert elakadt a műszer, nem tudták kihúzni a torkából, így el kellett altatni. Állítólag harminc éve nem történt ilyen a klinikán, erre a bátyám fogta ki. Ma is elaltatták annál a szakasznál, ami nagyon fájdalmas lett volna. Az új orvosa meg volt döbbenve, hogy milyen rossz a belek állapota és hogy mennyire rosszul érezhette magát eddig. A betegségre négy gyógyszer van, most mind a négyet egyszerre bevetik, mert nagyon sürgeti őket az idő, aztán majd kialakul, hogy melyik marad. Jó, hogy végre találtak egy normális dokit, mert az előző szerint minden rendben volt, nem kell egy pillanatig sem aggódni. Ja, nem, végül is nem gond, hogy egy 34 éves ember kis híján feldobta a pacskert, mert nem foglalkozott vele.
