A hoxán van egy zárt fórum, nagyon jó csajokkal. Napersze annyira jól megfogalmazta, amit a rosszabb pillanataimban érzek, hogy gyorsan ide is másolom.
,,Aztán én mindig olyan kóválygó voltam és a munkahelyeimen is mindig élet volt, hol a gyerekek, hol az idősek, de élet, és jól esett jönni-menni, felvenni a legvagányabb ruháimat, a sáljaimat, a kedvenc színeimbe öltözni, a szoknyáimba, a kedvenc chanson2 parfümömet lengetni magam után a belevaló frizuráimmal. . . ehelyett most 40-es nadrágokat hordok elnyűtt pólókkal, amiken estére az egész menü látszik, a hajam mindig ugyanúgy bekötve és azt hiszem, unalmas is vagyok. Saját magamnak biztos. Az uram nem tudom, hogy van ezzel. Ő hazajön, mesél jön-megy, tele van energiával, én meg sokszor hallgatok. Most miről meséljek? hogy milyen szépen megette a leány a spenótot és milyen hatalmas várat építettünk duplóból? Elfelejtettem nőnek érezni magam.
Meg néha szeretnék beszélgetni emberekkel. De nem a lányomról és nem a gyerekeséletről, hanem totálisan más témáról. De olyan meg nincs.
Egyébként napközben ez nem érződik rajtam, illetve napközben sokat kacarászunk a leánnyal, átrendezzük a házat, pakolunk, játszunk, néha kimegyünk az udvarra, de miután este elalszik, olyan üresség van bennem, az uram altatja, ezért ő is alszik, és egyedül vagyok és akkor szokott kattogni az agyam ezekről, amiket itt leírtam."
Nálunk csak az a különbség, hogy mi azért este szoktunk beszélgetni, de néha olyan kívülállónak érzem magam az átlag életből. Meg én a korábbi 38-as helyett néha már 36-os ruhát hordok. Bár most mintha kezdenék hízni, mert állandóan eszem a gyerek háztartási kekszét, ami sem nekem, sem neki nem túl egészséges. Jobb lenne a répa, csak az a baj, hogy Regi szíve szerint banánon vagy sajton élne. Na, már megint csak a gyerekről írok.
Hogy más is legyen: a buli jó volt. Előbb ,,kocsmáztunk", aztán rekedtre üvöltöttem magam a diszkóban. Még a techno zene is tetszett, pedig alapvetően utálom. S bár imádom Halász Juditot, a Bojtorjánt, a Kalákát, a Makám együttest és Hevesi Imit, azért jólesett felnőtt zenét hallani. S jó volt a kollégákkal összejönni, meghallgatni a legújabb sztorikat és kicsit nőnek érezni magam, mert sok bókot kaptam. Kellett a lelkemnek, hogy nemcsak R. dicsér, mert szerencsére szokott, hanem más is megjegyzi, hogy sugárzok. Mert jó itthon Regivel, sőt, szuper, ennél jobb nem is lehetne, de az anyaság mellett szeretnék nő is maradni. Olyan, akire büszke lehet majd a lánya 15-20 év múlva. S aki nem fásul be, nem lesz házisárkány, mert néha ám az vagyok, nem sajnáltatja magát, hogy feltettem a gyerekre az életem és tessék a büdös kölyke meg sem köszöni. Legyen saját életem is, hogy le tudjak majd válni róla, el tudjam majd engedni, ha eljön a nagy betűs élet ideje. Nem akarok terhére lenni majd, hanem azt szeretném, ha bármikor fordulhatna hozzánk. Ha szeretne.
