Színházban voltunk. Eleinte nehezen indultam, de végül olyan jólesett kimozdulni, szépen felöltözni és a darab is kiváló volt. Kapj el a címe. Habkönnyű, romantikus, de jól kidolgozva, okosan kitalált díszlettel. A hangulat családias volt, mert kb. negyvenen ültünk a nézőtéren, a cég ezzel az előadással köszönte meg az egész éves munkát a partnereinek és ennyien jöttek el.
Most döbbentem rá, mennyire hiányzott már a színház. Régen rengeteget jártam, volt olyan előadás, amit 16-szor láttam, mert beengedtek. Hiányzott a levegő, a hangulat, hogy lessem, hogy változik a díszlet, a jelmez, hol a mikroport, miért így vagy úgy van valami. Szóval hiányzott az egész. Nagyon el tudnám képzelni az életemet egy színházban, de most talán csak azért mondom ezt, mert nem tudom, hogyan tovább.
Éppen tegnap, amikor jöttünk hazafelé Szegedről beszélgettünk R-rel, hogy munkát kellene keresnem. S tudom is, hogy így van, csak olyan nehéz belekezdeni, amikor mindenhol azt hallom, hogy nem kell ember, hogy leépítenek. Abban bízom, hogy külsősökkel csak dolgoztatnak majd. Mert azért - kimondva kimondatlanul - rossz ez a bizonytalanság, bármennyire is úgy teszek, mintha nem zavarna, hogy a céghez nincs visszaút. Jó volt anno, hogy tudtam, érdemes ma is felkelnem, lesz munkám (sokszor jóval több is, mint amennyi egészséges), hogy kapok majd fizetést, én is hozzájárulok a családi kasszához. Most meg? Jön havi 28-30 ezer forint, plusz 12 ezer családi pótlék és ennyi. A többi vagy jön vagy nem. Vagy kifizetik, amit dolgoztam, vagy nem. De tudom azt is, hogy nem egészséges egy cégnél dolgozni R-rel, nem jó, hogy ő a főnököm, még ha papíron nem is az, nem jó, hogy egy cégre tesszük fel ketten az életünket. De más ezt tudni és más azt megélni, hogy fogalmam sincs, mi lesz egy vagy másfél év múlva. Hogy nagy valószínűséggel nem lesz egy biztos pont az életemben, hanem szabadúszó leszek. Ami persze szabadság, de nagyon bizonytalan szabadság ez. S rossz az, hogy lehet, elkerülök erről a pályáról, holott ez az életem. Na, mindegy, majd lesz valami. A helyzet nem vészes, csak éjszaka én mindig annak látom a dolgokat. Túl sok időm van gondolkodni. :)
